Az apostolok cselekedetei
capítulo 13
verso 1
Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, és a cirénei Lucius és Manaén, aki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, és Saul.
verso 2
Amikor egyszer ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, azt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.
verso 3
Így aztán, miután böjtöltek és imádkoztak, kezüket rájuk tették, és elbocsátották őket.
verso 4
Ők pedig a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, majd onnan elhajóztak Ciprusba.
verso 5
Amikor Szalamiszba értek, az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban hirdették, és János is velük volt mint segítőtárs.
verso 6
Ahogy bejárták a szigetet egészen Páfoszig, találkoztak egy zsidó mágus, hamis prófétával, akit Barjézusnak hívtak.
verso 7
Ez Szergiusz Paulusz helytartónak, ennek az okos embernek a kíséretéhez tartozott. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani akarta Isten beszédét.
verso 8
Elimás, a mágus azonban (neve ugyanis ezt jelenti) ellenállt nekik, és igyekezett a helytartót elfordítani a hittől.
verso 9
De Saul, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel rászegezte tekintetét,
verso 10
és azt mondta: Te minden csalással és hamissággal teljes ördögfi, minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elfordítani az Úr igaz útjait?
verso 11
Most azért az Úr keze ellened fordul, vak leszel, és nem látod a napot egy ideig. Azonnal homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket.
verso 12
A helytartó pedig, amikor látta a történteket, hitt, és elálmélkodott az Úr tanításán.
verso 13
Páfoszból elhajózva Pál és kísérői a pamfiliai Pergébe mentek. János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.
verso 14
Ők pedig Pergéből továbbmenve eljutottak a pizidiai Antiókhiába, és szombaton bementek a zsinagógába, és leültek.
verso 15
A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek, és azt mondták: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!
verso 16
Pál felállt, csendet intett kezével, és azt mondta: Izráel férfiai és ti, akik félitek az Istent, halljátok!
verso 17
Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és fölemelte e népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak, majd hatalmas karjával kihozta onnan őket,
verso 18
és közel negyven esztendeig türelemmel hordozta őket a pusztában.
verso 19
És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak földjét.
verso 20
Mintegy négyszázötven esztendő telt el, majd bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig,
verso 21
utána pedig királyt kértek maguknak, és Isten Sault, Kis fiát, a Benjámin nemzetségéből való férfit adta nekik negyven esztendeig.
verso 22
Amikor őt elvetette, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről bizonyságot is tett, és azt mondta: Szívem szerint való férfit találtam, Dávidot, Isai fiát, aki teljesíti minden akaratomat.
verso 23
Ígérete szerint az ő utódai közül támasztotta Isten Izráelnek a szabadítót, Jézust,
verso 24
akinek eljövetele előtt János előre hirdette a megtérés keresztségét Izráel egész népének.
verso 25
János küldetésének végeztével így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem, hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó megoldani.
verso 26
Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és ti jelen lévő istenfélők, ennek az üdvösségnek az üzenete nekünk küldetett!
verso 27
De a Jeruzsálemben lakók és vezetőik nem ismerték fel őt, és azáltal, hogy elítélték, betöltötték a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak.
verso 28
Bár semmi halálra való okot nem találtak benne, azt kérték Pilátustól, hogy ölesse meg.
verso 29
Amikor pedig mindazt véghez vitték, amik felőle megírattak, levették a fáról, és sírba helyezték.
verso 30
De Isten feltámasztotta őt a halálból,
verso 31
és több napon át megjelent azoknak, akik együtt jöttek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt.
verso 32
Mi is hirdetjük nektek az örömhírt: Isten beteljesítette nekünk, az ő gyermekeinek, az atyáknak tett ígéretet, amikor feltámasztotta Jézust,
verso 33
amint az a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged.
verso 34
Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, úgy, hogy többé nem tér vissza az elmúlásba, így mondta: Nektek adom a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.
verso 35
Azért mondja máshol is: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson.
verso 36
Mert Dávid, miután a maga idejében Isten akarata szerint szolgált, meghalt, atyái mellé temették, és elmúlást látott.
verso 37
De akit Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást.
verso 38
Azért legyen nektek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek.
verso 39
És mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
verso 40
Vigyázzatok azért, hogy be ne következzék rajtatok, amit a próféták mondtak:
verso 41
Lássátok meg, ti gúnyolódók, csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert én olyat teszek a ti időtökben, amit el se hinnétek, ha valaki mondaná nektek!
verso 42
Amikor kimentek, arra kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a beszédeket.
verso 43
Miután szétoszlott a gyülekezet, a zsidók és az istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást, akik velük beszélgetve arra biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.
verso 44
A következő szombaton aztán majdnem az egész város összegyűlt Isten igéjének hallgatására.
verso 45
Amikor pedig a zsidók látták a sokaságot, beteltek irigységgel, és gyalázkodva ellene mondtak annak, amiket Pál hirdetett.
verso 46
Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondták: Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, de mivel ti megvetitek azt, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.
verso 47
Mert így parancsolta nekünk az Úr: Világosságul rendeltelek téged a pogányoknak, hogy üdvösségükre légy a föld legvégső határáig.
verso 48
A pogányok pedig ezeket hallva örvendeztek, és magasztalták az Úr igéjét, és akik csak örök életre választattak, hittek.
verso 49
Az Úr igéje pedig az egész tartományban elterjedt.
verso 50
A zsidók azonban felingerelték ellenük a tekintélyesebb istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, és üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a határukból.
verso 51
Ők pedig lábuk porát lerázva ellenük elmentek Ikóniumba.
verso 52
A tanítványok pedig beteltek örömmel és Szentlélekkel.
Libros
