Mózes negyedik könyve

chapter 32


Chapters:


verse #1

Rúben és Gád fiainak igen sok jószáguk volt. Amikor látták Jazér és Gileád földjét, hogy íme, az a hely állattartásra alkalmas,


verse #2

odamentek Gád és Rúben fiai, és így szóltak Mózeshez, Eleázárhoz, a paphoz és a gyülekezet vezető embereihez:


verse #3

Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,


verse #4

az a föld, amelyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete előtt, állattartásra való, szolgáidnak pedig sok jószáguk van.


verse #5

Majd azt mondták: Ha megnyertük tetszésedet, hadd kapják ezt a földet örökségül szolgáid, és ne vigyél át minket a Jordánon.


verse #6

Mózes pedig azt felelte Gád fiainak és Rúben fiainak: Testvéreitek harcba vonulnak, ti pedig itt maradnátok?!


verse #7

Miért akarjátok elbátortalanítani Izráel fiainak szívét attól, hogy bemenjenek arra a földre, amelyet az Úr nekik adott?


verse #8

Atyáitok is így tettek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy nézzék meg azt a földet.


verse #9

Fölmentek az Eskól-völgyig, megnézték a földet, és elbátortalanították Izráel fiainak szívét attól, hogy bemenjenek arra a földre, amelyet az Úr nekik adott.


verse #10

Ezért föllobant az Úr haragja azon a napon, és így esküdött meg:


verse #11

Az Egyiptomból feljött emberek húszesztendőstől fölfelé nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen.


verse #12

Kivéve a kenizzi Kálébot, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők tökéletesen követték az Urat.


verse #13

Föllángolt az Úr haragja Izráel ellen, és negyven esztendeig hagyta őket bolyongani a pusztában, amíg el nem pusztult az az egész nemzedék, amely gonoszt cselekedett az Úr szemében.


verse #14

És íme, most fölkeltetek atyáitok nyomán ti, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr fellobant haragjának tüzét még növeljétek Izráel ellen!


verse #15

Ha elfordultok az ő útjaitól, még tovább is ott hagyja Izráelt bolyongani a pusztában, és elvész miattatok az egész nép!


verse #16

Ekkor közelebb mentek hozzá, és azt mondták: Állatainknak juhaklokat és kicsinyeinknek városokat építünk itt,


verse #17

mi magunk pedig fölfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai előtt, míg bevisszük őket a lakóhelyükre. Gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e föld lakosai miatt.


verse #18

Nem térünk vissza addig a házainkba, amíg Izráel fiai közül ki-ki meg nem kapja a maga örökségét.


verse #19

Mert nem kívánunk tőlük részt az örökségből a Jordánon túl és tovább, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.


verse #20

Ekkor azt mondta nekik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit mondtatok, hogy az Úr előtt fölfegyverkeztek a harcra,


verse #21

és átmegy közületek mindenki mint fegyveres a Jordánon az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi az ellenségeit maga elől,


verse #22

és ha csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr előtt, akkor ártatlanok lesztek őelőtte és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet az Úrtól.


verse #23

De ha nem így cselekszetek, íme, vétkeztek az Úr ellen. És tudjátok meg, hogy vétketek büntetése utolér titeket!


verse #24

Építsetek magatoknak városokat kicsinyeitek számára és aklokat juhaitoknak. De amit fogadtatok, azt tartsátok meg.


verse #25

Ekkor így szóltak Gád fiai és Rúben fiai Mózeshez: Szolgáid úgy tesznek, ahogy te parancsolod, urunk.


verse #26

Kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle állataink ott maradnak Gileád városaiban,


verse #27

szolgáid pedig átmennek mindnyájan fölfegyverkezve harcolni az Úr előtt, ahogy az én uram mondja.


verse #28

Parancsot adott azért felőlük Mózes Eleázárnak, a papnak és Józsuénak, Nún fiának és az Izráel fiainak törzseiből való családfőknek.


verse #29

Azt mondta nekik Mózes: Ha Gád fiai és Rúben fiai mindnyájan átmennek veletek a Jordánon fölfegyverkezve az Úr színe előtt, és meghódol a föld előttetek, akkor adjátok nekik birtokul Gileád földjét.


verse #30

Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek kapjanak birtokot Kánaán földjén.


verse #31

Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogy az Úr meghagyta szolgáidnak.


verse #32

Átmegyünk fegyveresen az Úr színe előtt Kánaán földjére, de örökségünk birtoka legyen itt, a Jordánon innen.


verse #33

Nekik adta tehát Mózes (tudniillik Gád fiainak, Rúben fiainak és József fiának, Manassé fél törzsének) Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a területet a rajta lévő városokkal és határaikkal együtt és a környező területek városait.*


verse #34

Fölépítették Gád fiai
Díbónt, Atárótot, Aróért,


verse #35

Atrót-Sófánt, Jazért, Jogbohát,


verse #36

Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket a bekerített városokat és hozzá a juhaklokat.


verse #37

Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét, Kirjátaimot,


verse #38

Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Ezeket a neveket adták azoknak a városoknak, amelyeket fölépítettek.


verse #39

Mákírnak, Manassé fiának a fiai pedig Gileádba vonultak, bevették, és kiűzték az ott lakó emóriakat.


verse #40

Mózes Gileádot Mákírnak, Manassé fiának adta, és az ott telepedett le.


verse #41

Jáír pedig, Manassé fia, elment, bevette a hozzájuk tartozó falvakat, és Jáír falvainak nevezte őket.


verse #42

Nóbah is elment, bevette Kenátot és városait, és Nóbahnak nevezte el a maga nevéről.

Chapters:


Books