Mózes negyedik könyve

32. fejezet

Fejezetek:

Rúben és Gád fiainak igen sok jószáguk volt. Amikor látták Jazér és Gileád földjét, hogy íme, az a hely állattartásra alkalmas,

2. vers

odamentek Gád és Rúben fiai, és így szóltak Mózeshez, Eleázárhoz, a paphoz és a gyülekezet vezető embereihez:

3. vers

Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,

4. vers

az a föld, amelyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete előtt, állattartásra való, szolgáidnak pedig sok jószáguk van.

5. vers

Majd azt mondták: Ha megnyertük tetszésedet, hadd kapják ezt a földet örökségül szolgáid, és ne vigyél át minket a Jordánon.

6. vers

Mózes pedig azt felelte Gád fiainak és Rúben fiainak: Testvéreitek harcba vonulnak, ti pedig itt maradnátok?!

7. vers

Miért akarjátok elbátortalanítani Izráel fiainak szívét attól, hogy bemenjenek arra a földre, amelyet az Úr nekik adott?

8. vers

Atyáitok is így tettek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy nézzék meg azt a földet.

9. vers

Fölmentek az Eskól-völgyig, megnézték a földet, és elbátortalanították Izráel fiainak szívét attól, hogy bemenjenek arra a földre, amelyet az Úr nekik adott.

10. vers

Ezért föllobant az Úr haragja azon a napon, és így esküdött meg:

11. vers

Az Egyiptomból feljött emberek húszesztendőstől fölfelé nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen.

12. vers

Kivéve a kenizzi Kálébot, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők tökéletesen követték az Urat.

13. vers

Föllángolt az Úr haragja Izráel ellen, és negyven esztendeig hagyta őket bolyongani a pusztában, amíg el nem pusztult az az egész nemzedék, amely gonoszt cselekedett az Úr szemében.

14. vers

És íme, most fölkeltetek atyáitok nyomán ti, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr fellobant haragjának tüzét még növeljétek Izráel ellen!

15. vers

Ha elfordultok az ő útjaitól, még tovább is ott hagyja Izráelt bolyongani a pusztában, és elvész miattatok az egész nép!

16. vers

Ekkor közelebb mentek hozzá, és azt mondták: Állatainknak juhaklokat és kicsinyeinknek városokat építünk itt,

17. vers

mi magunk pedig fölfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai előtt, míg bevisszük őket a lakóhelyükre. Gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e föld lakosai miatt.

18. vers

Nem térünk vissza addig a házainkba, amíg Izráel fiai közül ki-ki meg nem kapja a maga örökségét.

19. vers

Mert nem kívánunk tőlük részt az örökségből a Jordánon túl és tovább, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.

20. vers

Ekkor azt mondta nekik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit mondtatok, hogy az Úr előtt fölfegyverkeztek a harcra,

21. vers

és átmegy közületek mindenki mint fegyveres a Jordánon az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi az ellenségeit maga elől,

22. vers

és ha csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr előtt, akkor ártatlanok lesztek őelőtte és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet az Úrtól.

23. vers

De ha nem így cselekszetek, íme, vétkeztek az Úr ellen. És tudjátok meg, hogy vétketek büntetése utolér titeket!

24. vers

Építsetek magatoknak városokat kicsinyeitek számára és aklokat juhaitoknak. De amit fogadtatok, azt tartsátok meg.

25. vers

Ekkor így szóltak Gád fiai és Rúben fiai Mózeshez: Szolgáid úgy tesznek, ahogy te parancsolod, urunk.

26. vers

Kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle állataink ott maradnak Gileád városaiban,

27. vers

szolgáid pedig átmennek mindnyájan fölfegyverkezve harcolni az Úr előtt, ahogy az én uram mondja.

28. vers

Parancsot adott azért felőlük Mózes Eleázárnak, a papnak és Józsuénak, Nún fiának és az Izráel fiainak törzseiből való családfőknek.

29. vers

Azt mondta nekik Mózes: Ha Gád fiai és Rúben fiai mindnyájan átmennek veletek a Jordánon fölfegyverkezve az Úr színe előtt, és meghódol a föld előttetek, akkor adjátok nekik birtokul Gileád földjét.

30. vers

Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek kapjanak birtokot Kánaán földjén.

31. vers

Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogy az Úr meghagyta szolgáidnak.

32. vers

Átmegyünk fegyveresen az Úr színe előtt Kánaán földjére, de örökségünk birtoka legyen itt, a Jordánon innen.

33. vers

Nekik adta tehát Mózes (tudniillik Gád fiainak, Rúben fiainak és József fiának, Manassé fél törzsének) Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a területet a rajta lévő városokkal és határaikkal együtt és a környező területek városait.*

34. vers

Fölépítették Gád fiai
Díbónt, Atárótot, Aróért,

35. vers

Atrót-Sófánt, Jazért, Jogbohát,

36. vers

Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket a bekerített városokat és hozzá a juhaklokat.

37. vers

Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét, Kirjátaimot,

38. vers

Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Ezeket a neveket adták azoknak a városoknak, amelyeket fölépítettek.

39. vers

Mákírnak, Manassé fiának a fiai pedig Gileádba vonultak, bevették, és kiűzték az ott lakó emóriakat.