Mózes negyedik könyve
10. fejezet
1. vers
Azután így szólt az Úr Mózeshez:
2. vers
Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd őket. A gyülekezet összegyűjtésére és a táborok elindítására szolgáljanak.
3. vers
Mikor megfújják őket, az egész gyülekezet gyűljön hozzád a gyülekezet sátrának bejárata elé.
4. vers
Ha csak egyet fújnak meg, akkor a fejedelmek, Izráel ezreinek a fejei gyűljenek hozzád.
5. vers
Ha pedig riadót fújtok, akkor azoknak tábora induljon, akik kelet felől táboroznak.
6. vers
Amikor másodszor fújtok riadót, akkor azoknak tábora induljon, akik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak nekik, hogy induljanak.
7. vers
De mikor a gyülekezetet összegyűjtitek, csak kürtöljetek, és ne riadót fújjatok.
8. vers
A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre.
9. vers
Ha hadba mentek földeteken a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót. És akkor megemlékezik rólatok az Úr, a ti Istenetek, és megszabadultok az ellenségeitektől.
10. vers
Az öröm napján, az ünnepeiteken és a hónapok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, amikor egészen elégő áldozatot és hálaáldozatot mutattok be, és megemlékezik rólatok a ti Istenetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11. vers
A második esztendőben, a második hónapban, a hónap huszadik napján fölszállt a felhő a bizonyság hajlékáról,
12. vers
és elindultak Izráel fiai úti rendjük szerint a Sínai-pusztából, és a felhő a Párán-pusztában állapodott meg.
13. vers
Ekkor indultak el először az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint.
14. vers
Először Júda fiai táborának a zászlaja indult a csapatok élén. A sereg élén Nahsón, Ammínádáb fia állt.
15. vers
Az Issakár fiainak a törzséből való sereg feje pedig Netanél, Cúár fia volt.
16. vers
A Zebulon fiainak a törzséből való sereg feje Eliáb, Hélón fia volt.
17. vers
Miután lebontották a hajlékot, elindultak Gérsón és Merári fiai, a hajlék hordozói.
18. vers
Azután elindult Rúben táborának zászlaja a csapatok élén: a sereg élén Elicúr, Sedéúr fia állt.
19. vers
A Simeon fiainak a törzséből való sereg feje pedig Selumiél, Cúrisaddaj fia volt.
20. vers
A Gád fiainak a törzséből való sereg feje Eljászáf, Deúél fia volt.
21. vers
Majd elindultak a kehátiak is, a szentély hordozói, és fölállították a hajlékot, mire a többiek megérkeztek.
22. vers
Azután elindult az Efraim fiai táborának zászlaja csapatuk élén. A sereg élén Elisámá, Ammihúd fia állt.
23. vers
A Manassé fiainak a törzséből való sereg feje Gamliél, Padácúr fia volt.
24. vers
A Benjámin fiainak a törzséből való sereg feje Abidán, Gideóni fia volt.
25. vers
Majd Dán fiai táborának zászlaja indult el mint az egész tábor utóvédje. A sereg élén Ahiezer, Ammisaddaj fia állt.
26. vers
Az Ásér fiainak a törzséből való sereg feje pedig Pagiél, Okrán fia volt.
27. vers
A Naftáli fiai törzséből való sereg feje Ahira, Énán fia volt.
28. vers
Ez volt Izráel fiainak a menetelési rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak.
29. vers
Mózes azt mondta Hóbábnak, aki a midjáni Reúélnak, Mózes apósának fia volt: Arra a helyre indulunk, amely felől azt mondta az Úr: „Nektek adom.” Gyere velünk, és jót teszünk veled, mert az Úr jót ígért Izráelnek.
30. vers
De ő így felelt neki: Nem megyek. Inkább visszamegyek a hazámba és a rokonaim közé.
31. vers
Mózes azt felelte: Kérlek, ne hagyj el minket, mert te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Légy minekünk szemünk gyanánt.
32. vers
Ha eljössz velünk, minden jóban részesítünk, amit velünk tesz az Úr.
33. vers
Így haladtak az Úr hegyétől háromnapi járásra, és az Úr szövetségének ládája ment előttük háromnapi járásra, hogy megjelölje nekik, hol kell megszállniuk.
34. vers
Az Úr felhője volt fölöttük nappal, amikor elindultak a táborból.
35. vers
Valahányszor pedig el akarták indítani a ládát, azt mondta Mózes: Kelj föl, Uram, és széledjenek szét ellenségeid, és fussanak el előled gyűlölőid.
36. vers
Amikor pedig megállt, azt mondta: Fordulj vissza, Uram, Izráel ezreinek sokasága felé!
Könyvek
