12. fejezet
Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el.
Azt mondták: Vajon csak Mózes által szólt az Úr? Nem szólt-e általunk is? És az Úr meghallotta.
(Az az ember, Mózes pedig igen szelíd volt, minden embernél szelídebb a föld színén.)
Az Úr mindjárt azt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezet sátrához! Ki is mentek ők hárman.
Akkor felhőoszlopban leszállt az Úr, és megállt a sátor bejáratánál. Szólította Áront és Mirjámot, és mindketten kimentek.
Azt mondta: Halljátok meg most a beszédemet! Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, annak megjelenek látásban, vagy álomban beszélek vele.
De nem így van Mózessel, aki egész házam hűséges szolgája.
Vele szemtől szembe beszélek, nyíltan, nem homályos beszédek által, és az Úrnak alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen szólni?
És haragra gyúlt ellenük az Úr, és elment.
A felhő is eltávozott a sátorról, és íme, Mirjám poklos volt, fehér, mint a hó. Áron rátekintett Mirjámra, és látta, hogy poklos.
Ekkor azt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne tulajdonítsd nekünk ezt a bűnt. Bolondul cselekedtünk és vétkeztünk!
Kérlek, ne legyen olyan Mirjám, mint a halva született, akinek teste már félig oszlásnak indul, amikor kijön anyja méhéből.
Ezért így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, kérlek, gyógyítsd meg őt!
Az Úr azonban azt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcon, nem kellene-e szégyenkeznie hetednapig? Zárják ki a táborból hét napig, és azután hívják vissza.
Kizárták hát Mirjámot a táboron kívül hét napra. A nép nem indult tovább, míg vissza nem hívták Mirjámot.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36