Mózes negyedik könyve
13. fejezet
1. vers
Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.
2. vers
Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek:
3. vers
Küldj el férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak adok. Egy-egy férfit küldjetek atyáik minden törzséből, mindegyik főember legyen.
4. vers
Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az Úr rendelése szerint. Mindnyájan főemberek voltak Izráel fiai között.
5. vers
Ez a nevük: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia.
6. vers
Simeon törzséből Sáfát, Hóri fia.
7. vers
Júda törzséből Káléb, Jefunne fia.
8. vers
Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia.
9. vers
Efraim törzséből Hóséa, Nún fia.
10. vers
Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia.
11. vers
Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia.
12. vers
József törzséből, Manassé törzséből Gaddi, Szúszi fia.
13. vers
Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia.
14. vers
Ásér törzséből Szetúr, Mikáél fia.
15. vers
Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia.
17. vers
Ez a neve azoknak a férfiaknak, akiket elküldött Mózes a föld kikémlelésére. Mózes Hóséát, Nún fiát Józsuénak nevezte el.
18. vers
Amikor elküldte őket Mózes Kánaán földjének kikémlelésére, azt mondta nekik: Menjetek a Délvidéken át föl a hegyekbe!
19. vers
Nézzétek meg a földet, hogy milyen, és a népet, amely rajta lakik, hogy erős-e vagy erőtlen, kevés-e vagy sok!
20. vers
És milyen a föld, amelyen lakik, jó-e vagy hitvány? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborokban vagy erősségekben lakik-e?
21. vers
Milyen a föld, kövér-e vagy sovány? Van-e rajta fa, vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcséből. Azok a napok pedig a szőlőzsendülés napjai voltak.
22. vers
Fölmentek tehát, és kikémlelték a földet a Cin-pusztától fogva egészen Rehóbig, odáig, ahol Hamátba mennek.
23. vers
Fölmentek dél felől, és Hebrónig jutottak, ahol Anák fiai, Ahíman, Sésaj és Talmaj éltek (Hebrón pedig hét esztendővel előbb épült, mint az egyiptomi Cóan).
24. vers
Mikor eljutottak Eskól völgyéig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vitték egy rúdon. A gránátalmából és a fügéből is szakítottak.
25. vers
Azt a helyet Eskól völgyének nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai.
26. vers
Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből.
27. vers
Visszamentek, és eljutottak Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Hírt vittek nekik és az egész gyülekezetnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét.
28. vers
Ezt beszélték el neki: Elmentünk arra a földre, amelyre küldtél minket. Valóban tejjel és mézzel folyik, és ez a gyümölcse!
29. vers
Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok meg vannak erősítve, és igen nagyok. Sőt még Anák fiait is láttuk ott.
30. vers
Amálék lakik a dél felől való földön, és a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak a hegyeken. A tenger mellett és a Jordán partján pedig a kánaániak laknak.
31. vers
Jóllehet Káléb csendesítette a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondta, bátran fölmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk vele,
32. vers
de a férfiak, akik fölmentek vele, azt mondták: Nem mehetünk az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk.
33. vers
És a kikémlelt földnek rossz hírét vitték Izráel fiaihoz. Azt mondták: Az a föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, olyan föld, amely megemészti lakóit. Az egész nép is, amelyet ott láttunk, szálas emberekből áll.
34. vers
Láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anák fiait, és olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemükben is olyanok voltunk.
Könyvek
