Mózes negyedik könyve
22. fejezet
1. vers
Azután továbbindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Móáb mezőségén a Jordánon túl, Jerikóval szemben.
2. vers
Bálák, Cippór fia látta mindazt, amit Izráel cselekedett az emóriakkal.
3. vers
Nagyon megrémült Móáb a néptől, mivel sokan voltak. Móáb félt Izráel fiaitól.
4. vers
Ezért azt mondta Móáb Midján véneinek: Most lelegeli ez a sokaság minden környékünket, ahogy az ökör lelegeli a mező pázsitját. Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Móáb királya.
5. vers
Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához a folyóvíz melletti Petórba, az ő népe fiainak földjére, hogy hívják őt e szavakkal: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, és íme, ellepte e föld színét, és megtelepszik velem szemben.
6. vers
Most azért kérlek, jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálam. Talán akkor legyőzhetem, megverjük őt, és kiűzhetem e földről. Jól tudom, hogy akit te megáldasz, az áldott lesz, és akit te megátkozol, az átkozott lesz.
7. vers
Elmentek tehát Móáb vénei és Midján vénei, és a jövendőmondás díja a kezükben volt. Eljutottak Bálámhoz, és megmondták neki Bálák üzenetét.
8. vers
Ő pedig azt felelte nekik: Töltsétek itt az éjszakát, és feleletet adok nektek úgy, ahogy az Úr szól nekem. Erre Móáb vezető emberei ott maradtak Bálámnál.
9. vers
Isten pedig eljött Bálámhoz, és azt mondta: Kik ezek a férfiak nálad?
10. vers
Bálám azt felelte Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya küldött énhozzám e szavakkal:
11. vers
Íme, e nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte a föld színét. Most hát jöjj ide, átkozd meg azt érettem, talán megküzdhetek vele, és kiűzhetem őt.
12. vers
Isten azt mondta Bálámnak: Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.
13. vers
Fölkelt tehát Bálám reggel, és azt mondta Bálák vezető embereinek: Térjetek vissza országotokba, mert nem akarja az Úr megengedni nekem, hogy elmenjek veletek.
14. vers
Móáb vezető emberei fölkeltek, visszamentek Bálákhoz, és azt mondták: Nem akart Bálám eljönni velünk.
15. vers
Akkor Bálák még több, náluk tekintélyesebb főembert küldött.
16. vers
Ezek megérkeztek Bálámhoz, és azt mondták neki: Ezt mondja Bálák, Cippór fia: „Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!
17. vers
Mert igen-igen megtisztellek téged, és bármit mondasz nekem, megteszem. Jöjj hát el, kérlek, és átkozd meg nekem e népet!”
18. vers
Bálám pedig így felelt Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát arannyal és ezüsttel tele adná is nekem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy bármit is tegyek, akár kicsit, akár nagyot.
19. vers
Mégis, kérlek, maradjatok itt ti is ma éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nekem.
20. vers
Isten eljött Bálámhoz éjjel, és azt mondta neki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj fel, menj el velük. De csak azt tedd, amit majd mondok neked.
21. vers
Fölkelt tehát Bálám reggel, megnyergelte a szamarát, és elment Móáb főembereivel.
22. vers
De Isten megharagudott, hogy elment. Megállt az Úr angyala az úton, hogy ellenkezzék vele. Ő pedig a szamarán ügetett, és két szolgája volt vele.
23. vers
Amikor meglátta a szamár az Úr angyalát, amint az úton áll, kivont fegyverrel a kezében, letért a szamár az útról, és a mezőre ment. Bálám pedig ütni kezdte a szamarát, hogy visszatérítse az útra.
24. vers
Azután megállt az Úr angyala a szőlő ösvényén, ahol mindkét oldalon fal van.
25. vers
Amint meglátta a szamár az Úr angyalát, a falhoz szorult, és Bálám lábát is odaszorította a falhoz, aki ezért ismét megverte.
26. vers
Az Úr angyala pedig ismét továbbment, és megállt egy szoros helyen, ahol nem térhettek sem jobbra, sem balra.
27. vers
Amint meglátta a szamár az Úr angyalát, lefeküdt Bálám alatt. Erre megharagudott Bálám, és botjával megverte a szamarat.
28. vers
Ekkor megnyitotta az Úr a szamár száját, és az azt mondta Bálámnak: Mit vétettem ellened, hogy háromszor is megvertél engem?
29. vers
Bálám pedig azt mondta a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Bár volna fegyver a kezemben, most biztos megölnélek.
30. vers
Ekkor így szólt a szamár Bálámhoz: Hát nem a te szamarad vagyok-e, amelyen járni szoktál, amióta tied lettem, mind e mai napig? Hát szoktam-e veled így tenni? Ő így felelt: Nem.
31. vers
És megnyitotta az Úr Bálám szemét, és látta az Úr angyalát, amint az úton áll, és kivont fegyver van a kezében. Akkor meghajolt, és arcra borult.
32. vers
Az Úr angyala pedig azt mondta neki: Miért verted meg a szamaradat immár háromszor? Íme, én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út énelőttem.
33. vers
Meglátott engem a szamár, és kitért előlem immár harmadjára. Ha nem tért volna ki előlem, most meg is öltelek volna, őt pedig életben hagytam volna.
34. vers
Bálám azt mondta az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz előttem az úton. Most azért, ha nem tetszik ez neked, visszatérek.
35. vers
Az Úr angyala pedig azt mondta Bálámnak: Menj el e férfiakkal. De azt mondd, amit én mondok majd neked. Elment tehát Bálám Bálák fejedelmeivel.
36. vers
Amikor meghallotta Bálák, hogy jön Bálám, kiment elé Móáb egyik városába, amely az Arnón vidékén, a határ szélén van.
37. vers
Bálák azt mondta Bálámnak: Hát nem küldözgettem-e érted, hogy hívjanak téged? Miért nem jöttél hozzám? Hát talán nem tudlak megjutalmazni?
38. vers
Bálám pedig azt felelte Báláknak: Íme, eljöttem hozzád. De most szólhatok-e valamit magamtól? Ami mondanivalót Isten ad számba, azt mondom.
39. vers
És elment Bálám Bálákkal, és eljutottak Kirjat-Húcótba.
40. vers
Ott Bálák ökröket és juhokat vágatott, és elküldte Bálámnak és a főembereknek, akik vele voltak.
41. vers
Reggel pedig magához vette Bálák Bálámot, és fölvitte a Baal magas hegyére, hogy meglássa onnan a nép egy részét.
Könyvek
