Mózes negyedik könyve

chapter 22


Chapters:


verse #1

Azután továbbindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Móáb mezőségén a Jordánon túl, Jerikóval szemben.


verse #2

Bálák, Cippór fia látta mindazt, amit Izráel cselekedett az emóriakkal.


verse #3

Nagyon megrémült Móáb a néptől, mivel sokan voltak. Móáb félt Izráel fiaitól.


verse #4

Ezért azt mondta Móáb Midján véneinek: Most lelegeli ez a sokaság minden környékünket, ahogy az ökör lelegeli a mező pázsitját. Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Móáb királya.


verse #5

Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához a folyóvíz melletti Petórba, az ő népe fiainak földjére, hogy hívják őt e szavakkal: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, és íme, ellepte e föld színét, és megtelepszik velem szemben.


verse #6

Most azért kérlek, jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálam. Talán akkor legyőzhetem, megverjük őt, és kiűzhetem e földről. Jól tudom, hogy akit te megáldasz, az áldott lesz, és akit te megátkozol, az átkozott lesz.


verse #7

Elmentek tehát Móáb vénei és Midján vénei, és a jövendőmondás díja a kezükben volt. Eljutottak Bálámhoz, és megmondták neki Bálák üzenetét.


verse #8

Ő pedig azt felelte nekik: Töltsétek itt az éjszakát, és feleletet adok nektek úgy, ahogy az Úr szól nekem. Erre Móáb vezető emberei ott maradtak Bálámnál.


verse #9

Isten pedig eljött Bálámhoz, és azt mondta: Kik ezek a férfiak nálad?


verse #10

Bálám azt felelte Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya küldött énhozzám e szavakkal:


verse #11

Íme, e nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte a föld színét. Most hát jöjj ide, átkozd meg azt érettem, talán megküzdhetek vele, és kiűzhetem őt.


verse #12

Isten azt mondta Bálámnak: Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.


verse #13

Fölkelt tehát Bálám reggel, és azt mondta Bálák vezető embereinek: Térjetek vissza országotokba, mert nem akarja az Úr megengedni nekem, hogy elmenjek veletek.


verse #14

Móáb vezető emberei fölkeltek, visszamentek Bálákhoz, és azt mondták: Nem akart Bálám eljönni velünk.


verse #15

Akkor Bálák még több, náluk tekintélyesebb főembert küldött.


verse #16

Ezek megérkeztek Bálámhoz, és azt mondták neki: Ezt mondja Bálák, Cippór fia: „Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!


verse #17

Mert igen-igen megtisztellek téged, és bármit mondasz nekem, megteszem. Jöjj hát el, kérlek, és átkozd meg nekem e népet!”


verse #18

Bálám pedig így felelt Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát arannyal és ezüsttel tele adná is nekem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy bármit is tegyek, akár kicsit, akár nagyot.


verse #19

Mégis, kérlek, maradjatok itt ti is ma éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nekem.


verse #20

Isten eljött Bálámhoz éjjel, és azt mondta neki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj fel, menj el velük. De csak azt tedd, amit majd mondok neked.


verse #21

Fölkelt tehát Bálám reggel, megnyergelte a szamarát, és elment Móáb főembereivel.


verse #22

De Isten megharagudott, hogy elment. Megállt az Úr angyala az úton, hogy ellenkezzék vele. Ő pedig a szamarán ügetett, és két szolgája volt vele.


verse #23

Amikor meglátta a szamár az Úr angyalát, amint az úton áll, kivont fegyverrel a kezében, letért a szamár az útról, és a mezőre ment. Bálám pedig ütni kezdte a szamarát, hogy visszatérítse az útra.


verse #24

Azután megállt az Úr angyala a szőlő ösvényén, ahol mindkét oldalon fal van.


verse #25

Amint meglátta a szamár az Úr angyalát, a falhoz szorult, és Bálám lábát is odaszorította a falhoz, aki ezért ismét megverte.


verse #26

Az Úr angyala pedig ismét továbbment, és megállt egy szoros helyen, ahol nem térhettek sem jobbra, sem balra.


verse #27

Amint meglátta a szamár az Úr angyalát, lefeküdt Bálám alatt. Erre megharagudott Bálám, és botjával megverte a szamarat.


verse #28

Ekkor megnyitotta az Úr a szamár száját, és az azt mondta Bálámnak: Mit vétettem ellened, hogy háromszor is megvertél engem?


verse #29

Bálám pedig azt mondta a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Bár volna fegyver a kezemben, most biztos megölnélek.


verse #30

Ekkor így szólt a szamár Bálámhoz: Hát nem a te szamarad vagyok-e, amelyen járni szoktál, amióta tied lettem, mind e mai napig? Hát szoktam-e veled így tenni? Ő így felelt: Nem.


verse #31

És megnyitotta az Úr Bálám szemét, és látta az Úr angyalát, amint az úton áll, és kivont fegyver van a kezében. Akkor meghajolt, és arcra borult.


verse #32

Az Úr angyala pedig azt mondta neki: Miért verted meg a szamaradat immár háromszor? Íme, én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út énelőttem.


verse #33

Meglátott engem a szamár, és kitért előlem immár harmadjára. Ha nem tért volna ki előlem, most meg is öltelek volna, őt pedig életben hagytam volna.


verse #34

Bálám azt mondta az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz előttem az úton. Most azért, ha nem tetszik ez neked, visszatérek.


verse #35

Az Úr angyala pedig azt mondta Bálámnak: Menj el e férfiakkal. De azt mondd, amit én mondok majd neked. Elment tehát Bálám Bálák fejedelmeivel.


verse #36

Amikor meghallotta Bálák, hogy jön Bálám, kiment elé Móáb egyik városába, amely az Arnón vidékén, a határ szélén van.


verse #37

Bálák azt mondta Bálámnak: Hát nem küldözgettem-e érted, hogy hívjanak téged? Miért nem jöttél hozzám? Hát talán nem tudlak megjutalmazni?


verse #38

Bálám pedig azt felelte Báláknak: Íme, eljöttem hozzád. De most szólhatok-e valamit magamtól? Ami mondanivalót Isten ad számba, azt mondom.


verse #39

És elment Bálám Bálákkal, és eljutottak Kirjat-Húcótba.


verse #40

Ott Bálák ökröket és juhokat vágatott, és elküldte Bálámnak és a főembereknek, akik vele voltak.


verse #41

Reggel pedig magához vette Bálák Bálámot, és fölvitte a Baal magas hegyére, hogy meglássa onnan a nép egy részét.

Chapters:


Books