Mózes negyedik könyve

chapter 21


Chapters:


verse #1

Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki dél felől lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta őket, és foglyokat ejtett közülük.


verse #2

Ekkor fogadalmat tett Izráel az Úrnak, és azt mondta: Ha egyszer kezembe adod e népet, mindenestül eltörlöm városait.


verse #3

Az Úr meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta a kánaániakat, és el is törölte őket és városaikat. Ezért nevezte el azt a helyet Hormának.


verse #4

Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edóm földjét. De a nép lelke megkeseredett útközben,


verse #5

és így beszéltek Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincs kenyér, víz sincs, és e hitvány eledelt utálja a lelkünk.


verse #6

Ezért az Úr mérges kígyókat bocsátott a népre, és azok megmardosták őket, ezért sokan meghaltak Izráel népéből.


verse #7

Akkor Mózeshez ment a nép, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és teellened szóltunk. Imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozott Mózes a népért.


verse #8

Majd azt mondta az Úr Mózesnek: Készíts kígyót, és tűzd föl egy póznára. Ha valaki megmaratik, és föltekint arra, életben marad.


verse #9

Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. És az történt, hogy ha megmart valakit a kígyó, és az föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.


verse #10

Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.


verse #11

Óbótból is elindultak, és tábort ütöttek Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móáb előtt van kelet felől.


verse #12

Onnan elindultak, és tábort ütöttek a Zered-patak völgyében.


verse #13

Majd onnan is továbbindultak, és tábort ütöttek az emóriak határában, az Arnón túlsó partján, a pusztában. Mert az Arnón Móáb határa Móáb és az emóriak között.


verse #14

Ezért van szó az Úr hadainak könyvében Váhébról Szúfában és völgyekről az Arnónnál


verse #15

és a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé kanyarodnak, és elérik Móáb határát.


verse #16

Onnan Beérbe mentek. Ez az a kút, amelynél azt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nekik vizet.


verse #17

Akkor énekelte Izráel ezt az éneket:

Buzogj föl, ó, kút! Énekeljetek!


verse #18

Kút, amelyet fejedelmek ástak,

a nép vezérei vájtak

kormánypálcáikkal, vezérbotjaikkal.

Majd a pusztából Mattánába mentek,


verse #19

és Mattánából Nahaliélba, és Nahaliélból Bámótba.


verse #20

Bámótból Gajba, abba a völgybe mentek, amely Móáb mezején van, a Piszgá csúcsánál, amely a sivatagra néz.


verse #21

Ekkor Izráel követeket küldött Szí­hón­hoz, az emóriak királyához ezzel az üzenettel:


verse #22

Hadd menjek át az országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. Az országúton megyünk, míg átvonulunk országodon.


verse #23

De nem engedte meg Szíhón Izráelnek, hogy átvonuljon területén, sőt egybegyűjtötte minden népét, és kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel.


verse #24

De Izráel kardélre hányta őket, és elfoglalta földjét Arnóntól Jabbókig, az ammóni határig. Mert meg volt erősítve Ammón fiainak határa.


verse #25

Elfoglalta Izráel mindazokat a városokat, és megtelepedett az emóriak vá­ro­sai­ban, Hesbónban és a hozzá tartozó falvakban.


verse #26

Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának városa volt, aki hadat viselt Móáb előző királya ellen, és elvett minden földet az ő kezéből az Arnónig.


verse #27

Ezért mondják a példabeszédben:

Jöjjetek Hesbónba!

Épüljön és erősödjék Szíhón városa!


verse #28

Mert tűz csapott ki Hesbónból,

láng Szíhón városából.

Megemésztette Árt, Móáb városát,

az Arnón menti magaslatok urait.


verse #29

Jaj neked, Móáb!

Elvesztél, Kemós népe!

Fiai földönfutókká lettek,

leányai pedig Szíhónnak,

az emóri királynak a foglyaivá.


verse #30

Lövöldöztünk rájuk, s elveszett minden

Hesbóntól Díbónig,

és elpusztítottuk Nófahig,

egész Médebáig.*


verse #31

Letelepedett tehát Izráel az emóriak földjén.


verse #32

Mózes kikémleltette Jazért, bevették városait, és kiűzte az ott levő emóriakat.


verse #33

Majd megfordultak, és fölmentek a Básánba vivő úton. Kijött ellenük Óg, Básán királya, ő és egész népe, hogy megütközzenek Edreiben.


verse #34

Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt, egész népét és földjét. Úgy cselekedjél vele, ahogy Szíhónnal, az emóriak királyával cselekedtél, aki Hesbónban lakott.


verse #35

És úgy megverték őt, fiait és egész népét, hogy egy sem maradt belőlük, azután elfoglalták az országot.

Chapters:


Books