Mózes negyedik könyve
capítulo 21
verso 1
Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki dél felől lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta őket, és foglyokat ejtett közülük.
verso 2
Ekkor fogadalmat tett Izráel az Úrnak, és azt mondta: Ha egyszer kezembe adod e népet, mindenestül eltörlöm városait.
verso 3
Az Úr meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta a kánaániakat, és el is törölte őket és városaikat. Ezért nevezte el azt a helyet Hormának.
verso 4
Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edóm földjét. De a nép lelke megkeseredett útközben,
verso 5
és így beszéltek Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincs kenyér, víz sincs, és e hitvány eledelt utálja a lelkünk.
verso 6
Ezért az Úr mérges kígyókat bocsátott a népre, és azok megmardosták őket, ezért sokan meghaltak Izráel népéből.
verso 7
Akkor Mózeshez ment a nép, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és teellened szóltunk. Imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozott Mózes a népért.
verso 8
Majd azt mondta az Úr Mózesnek: Készíts kígyót, és tűzd föl egy póznára. Ha valaki megmaratik, és föltekint arra, életben marad.
verso 9
Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. És az történt, hogy ha megmart valakit a kígyó, és az föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.
verso 10
Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.
verso 11
Óbótból is elindultak, és tábort ütöttek Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móáb előtt van kelet felől.
verso 12
Onnan elindultak, és tábort ütöttek a Zered-patak völgyében.
verso 13
Majd onnan is továbbindultak, és tábort ütöttek az emóriak határában, az Arnón túlsó partján, a pusztában. Mert az Arnón Móáb határa Móáb és az emóriak között.
verso 14
Ezért van szó az Úr hadainak könyvében Váhébról Szúfában és völgyekről az Arnónnál
verso 15
és a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé kanyarodnak, és elérik Móáb határát.
verso 16
Onnan Beérbe mentek. Ez az a kút, amelynél azt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nekik vizet.
verso 17
Akkor énekelte Izráel ezt az éneket:
Buzogj föl, ó, kút! Énekeljetek!
verso 18
Kút, amelyet fejedelmek ástak,
a nép vezérei vájtak
kormánypálcáikkal, vezérbotjaikkal.
Majd a pusztából Mattánába mentek,
verso 19
és Mattánából Nahaliélba, és Nahaliélból Bámótba.
verso 20
Bámótból Gajba, abba a völgybe mentek, amely Móáb mezején van, a Piszgá csúcsánál, amely a sivatagra néz.
verso 21
Ekkor Izráel követeket küldött Szíhónhoz, az emóriak királyához ezzel az üzenettel:
verso 22
Hadd menjek át az országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. Az országúton megyünk, míg átvonulunk országodon.
verso 23
De nem engedte meg Szíhón Izráelnek, hogy átvonuljon területén, sőt egybegyűjtötte minden népét, és kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel.
verso 24
De Izráel kardélre hányta őket, és elfoglalta földjét Arnóntól Jabbókig, az ammóni határig. Mert meg volt erősítve Ammón fiainak határa.
verso 25
Elfoglalta Izráel mindazokat a városokat, és megtelepedett az emóriak városaiban, Hesbónban és a hozzá tartozó falvakban.
verso 26
Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának városa volt, aki hadat viselt Móáb előző királya ellen, és elvett minden földet az ő kezéből az Arnónig.
verso 27
Ezért mondják a példabeszédben:
Jöjjetek Hesbónba!
Épüljön és erősödjék Szíhón városa!
verso 28
Mert tűz csapott ki Hesbónból,
láng Szíhón városából.
Megemésztette Árt, Móáb városát,
az Arnón menti magaslatok urait.
verso 29
Jaj neked, Móáb!
Elvesztél, Kemós népe!
Fiai földönfutókká lettek,
leányai pedig Szíhónnak,
az emóri királynak a foglyaivá.
verso 30
Lövöldöztünk rájuk, s elveszett minden
Hesbóntól Díbónig,
és elpusztítottuk Nófahig,
egész Médebáig.*
verso 31
Letelepedett tehát Izráel az emóriak földjén.
verso 32
Mózes kikémleltette Jazért, bevették városait, és kiűzte az ott levő emóriakat.
verso 33
Majd megfordultak, és fölmentek a Básánba vivő úton. Kijött ellenük Óg, Básán királya, ő és egész népe, hogy megütközzenek Edreiben.
verso 34
Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt, egész népét és földjét. Úgy cselekedjél vele, ahogy Szíhónnal, az emóriak királyával cselekedtél, aki Hesbónban lakott.
verso 35
És úgy megverték őt, fiait és egész népét, hogy egy sem maradt belőlük, azután elfoglalták az országot.
Libros
