Mózes negyedik könyve
capítulo 20
verso 1
Az első hónapban Izráel fiai, az egész gyülekezet megérkezett a Cin-pusztába, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el.
verso 2
De nem volt vize a gyülekezetnek, ezért összegyűltek Mózes és Áron ellen.
verso 3
Perlekedni kezdett a nép Mózessel, és azt mondták: Bárcsak odavesztünk volna, amikor testvéreink meghaltak az Úr színe előtt!
verso 4
Miért hoztátok az Úr gyülekezetét e pusztába, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?
verso 5
Miért hoztatok ki minket Egyiptomból, és miért vezettetek erre a rossz helyre, ahol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen?
verso 6
Erre Mózes és Áron elment a gyülekezet színe elől a gyülekezet sátrának bejárata elé, arcra borultak, és megjelent nekik az Úr dicsősége.
verso 7
Majd így szólt az Úr Mózeshez:
verso 8
Vedd a botodat, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te és Áron, a testvéred, és mondjátok ennek a kősziklának a szemük láttára, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és állataiknak.
verso 9
Mózes tehát elvette a botját az Úr színe elől, ahogy parancsolta neki.
verso 10
Mózes és Áron összegyűjtötte a gyülekezetet a kőszikla elé, és azt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Hát e kősziklából fakasszunk nektek vizet?
verso 11
Ekkor fölemelte Mózes a kezét, és ráütött a botjával a sziklára két ízben, és sok víz fakadt, és ivott a gyülekezet meg a jószáguk is.
verso 12
Ezután azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek nekem, hogy szentségemet megmutassátok Izráel fiai előtt, nem viszitek be e gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.
verso 13
Ezek Meríbá – azaz a versengés – vizei, ahol perbe szálltak Izráel fiai az Úrral, de ő megmutatta nekik, hogy szent.
verso 14
Azután Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához, akik így szóltak: Ezt mondja testvéred, Izráel: „Te tudsz mindarról a nyomorúságról, amely mirajtunk esett.
verso 15
Atyáink lementek Egyiptomba, és hosszú ideig laktunk Egyiptomban, és nyomorgattak minket és atyáinkat az egyiptomiak.
verso 16
Akkor az Úrhoz kiáltottunk, meghallgatta szavunkat, angyalt küldött, hogy kihozzon bennünket Egyiptomból. És íme, Kádésban vagyunk, a te határod szélén levő városban.
verso 17
Hadd menjünk át országodon! Nem vonulunk át sem mezőn, sem szőlőn, és kútvizet sem iszunk. Az országúton megyünk, és nem térünk se jobbra, se balra, míg átvonulunk országodon.”
verso 18
Edóm azonban azt felelte: Nem mehetsz át az országomon úgy, hogy fegyverrel ne vonuljak ellened!
verso 19
Izráel fiai azt mondták neki: Az országúton megyünk, és ha a te vizedet isszuk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs egyéb szándékunk, csak hogy gyalogszerrel átvonuljunk.
verso 20
Az pedig így felelt: Nem mehetsz át. És kivonult ellene Edóm sok néppel és hatalmas erővel.
verso 21
Mivel nem akarta Edóm megengedni Izráelnek, hogy átmenjen az országán, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie.
verso 22
Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész gyülekezete a Hór-hegyhez.
verso 23
Így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz a Hór-hegynél, Edóm országának határán:
verso 24
Áron elődeihez takaríttatik. Nem megy be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adtam, mivel ellenszegültetek parancsaimnak Meríbá vizeinél.
verso 25
Vedd Áront és Eleázárt, a fiát, és vidd föl őket a Hór-hegyre.
verso 26
Vesse le Áron a ruháit, és öltöztesd föl azokba Eleázárt, a fiát, mert Áron népéhez takaríttatik, és meghal ott.
verso 27
Úgy cselekedett Mózes, ahogy az Úr parancsolta, és fölmentek a Hór-hegyre az egész gyülekezet szeme láttára.
verso 28
Mózes levettette Áronnal a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. És meghalt Áron ott a hegy tetején, Mózes és Eleázár pedig leszállt a hegyről.
verso 29
Amikor látta az egész gyülekezet, hogy Áron meghalt, harminc napig siratta őt Izráel egész háza.
Libros
