Mózes negyedik könyve

capítulo 24


Capítulos:


verso 1

Amikor Bálám látta, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázslatokhoz, mint azelőtt, hanem a puszta felé fordította az arcát.


verso 2

Mikor azután fölemelte Bálám a szemét, látta Izráelt törzsenként sátorozni, és rászállt az Isten Lelke.


verso 3

Akkor belekezdett példabeszédébe:

Bálámnak, Beór fiának szózata,

a megnyílt szemű ember szózata.*


verso 4

Annak szózata, aki hallja Isten beszédét,

aki látja a Mindenhatótól kapott látomást

leborulva, de nyitott szemekkel:


verso 5

Mily szépek a sátraid, ó, Jákób,

hajlékaid, ó, Izráel!


verso 6

Mint hosszan húzódó völgyek,

mint kertek a folyóvíz mellett,

mint az Úr ültette aloék,

mint cédrusfák a vizek mellett!


verso 7

Kicsordul a víz vödreiből,

vetését bő víz öntözi.

Királya nagyobb Agágnál,

és fölmagasztaltatik királysága.


verso 8

Isten hozta ki Egyiptomból,

ereje olyan, mint a vadbivalyé.

Megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit;

csontjaikat megtöri,

és nyilaival átveri.*


verso 9

Lehever, nyugszik mint hím oroszlán

és mint nőstény oroszlán. Ki kelti föl?

Aki áld téged, áldott lesz,

és aki átkoz téged, átkozott lesz.


verso 10

Ekkor fölgerjedt Bálák haragja Bálám ellen, összecsapta kezét, és azt mondta Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet, és íme, igen megáldottad őket immár harmadjára.


verso 11

Most azért menekülj a helyedre. Mondtam, hogy igen megtisztellek, de íme, megfosztott téged az Úr a tisztességtől.


verso 12

Bálám azt mondta Báláknak: Követeidnek is, akiket hozzám küldtél, nem megmondtam-e:


verso 13

Ha Bálák a házát ezüsttel és arannyal tele adná is nekem, az Úr beszédét nem hághatom át, hogy magamtól jót vagy rosszat cselekedjem. Amit az Úr szól, azt szólom.


verso 14

Most pedig, íme, elmegyek népemhez. Jöjj, hadd jelentsem ki még neked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel a távoli jövőben.


verso 15

És így kezdte példabeszédét:

Bálámnak, Beór fiának szózata,

a megnyílt szemű embernek a szózata.*


verso 16

Annak szózata, aki hallja Isten beszédét,

és ismeri a Magasságos tudományát,

és aki látja a Mindenhatótól kapott látomást

leborulva, de nyitott szemekkel.


verso 17

Látom őt, de nem most.

Nézem őt, de nem közel.

Csillag származik Jákóbból,

és királyi pálca támad Izráelből.

Bezúzza Móáb halántékát,

és összetöri Sét minden fiának koponyáját.


verso 18

Birtokba kerül Edóm,

és birtokba kerül Széír, az ő ellensége is.

Izráel hatalmasan cselekszik.


verso 19

Jákóbból uralkodó támad,

és elveszti a városból azt, aki megmaradt.


verso 20

Amikor Amálékre nézett, így kezdte példabeszédét:

Amálék első a nemzetek között,

de végül mindenestül elvész.*


verso 21

Amikor a kéniekre nézett, így kezdte példabeszédét:

Erős a te lakhelyed,

és sziklára raktad fészkedet.


verso 22

Mégis el fog pusztulni Kain,

amikor fogságba visz Assúr.*


verso 23

Megint példabeszédbe kezdett, és azt mondta:

Ó, ki marad még életben,

amikor Isten véghez viszi ezt?*


verso 24

Hajók jönnek Kittím partjairól,

nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert,

míg mindenestül el nem vész az is.


verso 25

Azután fölkelt Bálám, és elment, hogy visszatérjen hazájába. Bálák is elment a maga útján.

Capítulos:


Libros