Mózes negyedik könyve

capítulo 32

Capítulos:

Rúben és Gád fiainak igen sok jószáguk volt. Amikor látták Jazér és Gileád földjét, hogy íme, az a hely állattartásra alkalmas,

verso 2

odamentek Gád és Rúben fiai, és így szóltak Mózeshez, Eleázárhoz, a paphoz és a gyülekezet vezető embereihez:

verso 3

Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,

verso 4

az a föld, amelyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete előtt, állattartásra való, szolgáidnak pedig sok jószáguk van.

verso 5

Majd azt mondták: Ha megnyertük tetszésedet, hadd kapják ezt a földet örökségül szolgáid, és ne vigyél át minket a Jordánon.

verso 6

Mózes pedig azt felelte Gád fiainak és Rúben fiainak: Testvéreitek harcba vonulnak, ti pedig itt maradnátok?!

verso 7

Miért akarjátok elbátortalanítani Izráel fiainak szívét attól, hogy bemenjenek arra a földre, amelyet az Úr nekik adott?

verso 8

Atyáitok is így tettek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy nézzék meg azt a földet.

verso 9

Fölmentek az Eskól-völgyig, megnézték a földet, és elbátortalanították Izráel fiainak szívét attól, hogy bemenjenek arra a földre, amelyet az Úr nekik adott.

verso 10

Ezért föllobant az Úr haragja azon a napon, és így esküdött meg:

verso 11

Az Egyiptomból feljött emberek húszesztendőstől fölfelé nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen.

verso 12

Kivéve a kenizzi Kálébot, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők tökéletesen követték az Urat.

verso 13

Föllángolt az Úr haragja Izráel ellen, és negyven esztendeig hagyta őket bolyongani a pusztában, amíg el nem pusztult az az egész nemzedék, amely gonoszt cselekedett az Úr szemében.

verso 14

És íme, most fölkeltetek atyáitok nyomán ti, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr fellobant haragjának tüzét még növeljétek Izráel ellen!

verso 15

Ha elfordultok az ő útjaitól, még tovább is ott hagyja Izráelt bolyongani a pusztában, és elvész miattatok az egész nép!

verso 16

Ekkor közelebb mentek hozzá, és azt mondták: Állatainknak juhaklokat és kicsinyeinknek városokat építünk itt,

verso 17

mi magunk pedig fölfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai előtt, míg bevisszük őket a lakóhelyükre. Gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e föld lakosai miatt.

verso 18

Nem térünk vissza addig a házainkba, amíg Izráel fiai közül ki-ki meg nem kapja a maga örökségét.

verso 19

Mert nem kívánunk tőlük részt az örökségből a Jordánon túl és tovább, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.

verso 20

Ekkor azt mondta nekik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit mondtatok, hogy az Úr előtt fölfegyverkeztek a harcra,

verso 21

és átmegy közületek mindenki mint fegyveres a Jordánon az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi az ellenségeit maga elől,

verso 22

és ha csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr előtt, akkor ártatlanok lesztek őelőtte és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet az Úrtól.

verso 23

De ha nem így cselekszetek, íme, vétkeztek az Úr ellen. És tudjátok meg, hogy vétketek büntetése utolér titeket!

verso 24

Építsetek magatoknak városokat kicsinyeitek számára és aklokat juhaitoknak. De amit fogadtatok, azt tartsátok meg.

verso 25

Ekkor így szóltak Gád fiai és Rúben fiai Mózeshez: Szolgáid úgy tesznek, ahogy te parancsolod, urunk.

verso 26

Kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle állataink ott maradnak Gileád városaiban,

verso 27

szolgáid pedig átmennek mindnyájan fölfegyverkezve harcolni az Úr előtt, ahogy az én uram mondja.

verso 28

Parancsot adott azért felőlük Mózes Eleázárnak, a papnak és Józsuénak, Nún fiának és az Izráel fiainak törzseiből való családfőknek.

verso 29

Azt mondta nekik Mózes: Ha Gád fiai és Rúben fiai mindnyájan átmennek veletek a Jordánon fölfegyverkezve az Úr színe előtt, és meghódol a föld előttetek, akkor adjátok nekik birtokul Gileád földjét.

verso 30

Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek kapjanak birtokot Kánaán földjén.

verso 31

Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogy az Úr meghagyta szolgáidnak.

verso 32

Átmegyünk fegyveresen az Úr színe előtt Kánaán földjére, de örökségünk birtoka legyen itt, a Jordánon innen.

verso 33

Nekik adta tehát Mózes (tudniillik Gád fiainak, Rúben fiainak és József fiának, Manassé fél törzsének) Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a területet a rajta lévő városokkal és határaikkal együtt és a környező területek városait.*

verso 34

Fölépítették Gád fiai
Díbónt, Atárótot, Aróért,

verso 35

Atrót-Sófánt, Jazért, Jogbohát,

verso 36

Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket a bekerített városokat és hozzá a juhaklokat.

verso 37

Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét, Kirjátaimot,

verso 38

Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Ezeket a neveket adták azoknak a városoknak, amelyeket fölépítettek.

verso 39

Mákírnak, Manassé fiának a fiai pedig Gileádba vonultak, bevették, és kiűzték az ott lakó emóriakat.