Mózes negyedik könyve
capítulo 16
verso 1
Kórah pedig, Jichár fia, aki Lévi fiának, Kehátnak a fia volt, összefogott Dátánnal és Abirámmal, Eliáb fiaival meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt,
verso 2
és fölkeltek Mózes ellen Izráel fiai közül kétszázötven emberrel együtt, akik a gyülekezet vezetői voltak, tanácsbeli, jól ismert emberek.
verso 3
Összegyűltek Mózes és Áron ellen, és azt mondták nekik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttük van az Úr! Miért emelitek hát magatokat az Úr gyülekezete fölé?
verso 4
Mikor meghallotta ezt Mózes, arcra borult,
verso 5
és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Reggel megmutatja az Úr, ki az övé, és ki a szent, és kit fogadott magához. Mert akit magának választott, azt magához fogadja.
verso 6
Ezt cselekedjétek hát: Kórah és egész csoportja, vegyetek magatokhoz tömjénezőket,
verso 7
tegyetek bele tüzet, rakjatok rá füstölőszert az Úr előtt holnap, és az a férfiú lesz szent, akit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!
verso 8
Majd azt mondta Mózes Kórahnak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai!
verso 9
Hát keveslitek, hogy titeket Izráel Istene különválasztott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr hajlékánál, hogy a gyülekezet szolgálatában álljatok?
verso 10
És hogy magának fogadott téged és minden testvéredet, Lévi fiait is veled együtt? Most még a papságot is kívánjátok?
verso 11
Bizony te és egész csoportod az Úr ellen fogtatok össze. Mert ki az az Áron, hogy őellene zúgolódtok?
verso 12
Azután Mózes hívatta Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De ők így feleltek: Nem megyünk föl!
verso 13
Nem elég, hogy fölhoztál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket e pusztában? Még hatalmaskodni is akarsz rajtunk?
verso 14
Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál minket, és nem adtál nekünk örökségül sem szántóföldet, sem szőlőt! Vagy ki akarod szúrni az emberek szemét? Nem megyünk föl!
verso 15
Ekkor nagyon megharagudott Mózes, és azt mondta az Úrnak: Ne tekints áldozatukra! Egy szamarat sem vettem el tőlük, és egyiküknek sem tettem rosszat.
verso 16
Ezután azt mondta Mózes Kórahnak: Te és egész csoportod legyen holnap az Úr színe előtt: te, ők és Áron.
verso 17
Mindegyikőtök fogja a tömjénezőjét, tegyetek bele füstölőszert, és vigyétek az Úr elé. Mindenki a maga tömjénezőjét, kétszázötven tömjénezőt. Te is, és Áron is, mindenki a maga tömjénezőjét.
verso 18
Erre mindenki fogta a tömjénezőjét, és tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és megálltak a gyülekezet sátrának bejáratánál, Mózes és Áron is.
verso 19
Kórah pedig összegyűjtötte ellenük az egész gyülekezetet a gyülekezet sátrának bejáratához. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész gyülekezetnek.
verso 20
Ekkor így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
verso 21
Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantás alatt.
verso 22
Ők pedig arcra borultak, és azt mondták: Minden test lelkének Istene! Nem egy férfi vétkezett-e, és te az egész gyülekezetre haragszol?
verso 23
Akkor így szólt az Úr Mózeshez:
verso 24
Így szólj a gyülekezethez: Menjetek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának környékéről!
verso 25
Ekkor Mózes fölkelt, és odaindult Dátán és Abirám felé, és követték őt Izráel vénei is.
verso 26
Majd így szólt a gyülekezethez: Távozzatok ezeknek az istentelen embereknek sátraitól, és semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő bűneik miatt.
verso 27
Ekkor elmentek Kórah, Dátán és Abirám hajléka mellől. Dátán és Abirám pedig kimentek, és megálltak sátraik bejáratánál feleségeikkel, fiaikkal és apró gyermekeikkel.
verso 28
Ekkor azt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem, hogy véghez vigyem mindezt a dolgot, és nem magamtól indultam:
verso 29
ha úgy halnak meg ezek, ahogy minden más ember meghal, és ha minden más ember büntetése szerint bűnhődnek ezek, akkor nem az Úr küldött engem.
verso 30
Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket és mindazt, ami az övék, és elevenen szállnak alá a Seolba, akkor megtudjátok, hogy ezek az emberek gyalázták az Urat.
verso 31
És az történt, hogy mihelyt befejezte ezt a beszédet, meghasadt alattuk a föld.
verso 32
Megnyitotta a föld a száját, és elnyelte őket házuk népével együtt, Kórah minden emberét és minden jószágukat.
verso 33
Ők és mindaz, ami az övék, elevenen szállt le a Seolba. Befedte őket a föld, és kivesztek a gyülekezetből.
verso 34
Az izráeliek pedig, akik körülöttük voltak, mind elfutottak az ő kiáltásukra, mert azt mondták: Még minket is elnyel a föld!
verso 35
És tűz jött ki az Úrtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerekkel áldoztak.
verso 36
Azután így szólt az Úr Mózeshez:
verso 37
Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a tömjénezőket a tűzből, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert a tömjénezők meg vannak szentelve.
verso 38
Azoknak a tömjénezőiből, akik a maguk lelke ellen vétkeztek, csináljatok vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivel az Úr elé járultak velük, és meg vannak szentelve, legyenek jelül Izráel fiainak.
verso 39
Fölszedte azért Eleázár pap a réztömjénezőket, amelyeket odavittek, akik megégtek, és vékonyra verette őket az oltár beborítására,
verso 40
emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki idegen, aki nem Áron magvából való, ne járuljon az Úr elé füstölőszerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kórah és az ő csoportja, amint megmondta neki az Úr Mózes által.
verso 41
Másnap pedig felzúdult Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen, és azt mondták: Ti öltétek meg az Úr népét!
verso 42
Mikor pedig egybegyűlt a sokaság Mózes és Áron ellen, akkor a gyülekezet sátra felé fordultak, és íme, betakarta azt a felhő, és megjelent az Úr dicsősége.
verso 43
Mózes és Áron azért odament a gyülekezet sátra elé.
verso 44
Ekkor így szólt az Úr Mózeshez:
verso 45
Húzódjatok félre ettől a gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantás alatt. De ők arcra borultak.
verso 46
És Mózes azt mondta Áronnak: Fogd a tömjénezőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értük, mert föltámadt az Úr nagy haragja, elkezdődött a csapás.
verso 47
Áron azért vette a tömjénezőt, ahogy Mózes mondta, és a gyülekezet közé futott, mert már elkezdődött a csapás a nép között. Füstölőáldozatot tett, és engesztelést szerzett a népnek.
verso 48
Megállt a halottak és az élők között, és megszűnt a csapás.
verso 49
Akik meghaltak e csapás alatt, tizennégyezer-hétszázan voltak azokon kívül, akik Kórah dolgáért haltak meg.
verso 50
Ezután visszatért Áron Mózeshez, a gyülekezet sátrának bejáratához, és megszűnt a csapás.
Libros
