Mózes negyedik könyve
16. fejezet
1. vers
Kórah pedig, Jichár fia, aki Lévi fiának, Kehátnak a fia volt, összefogott Dátánnal és Abirámmal, Eliáb fiaival meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt,
2. vers
és fölkeltek Mózes ellen Izráel fiai közül kétszázötven emberrel együtt, akik a gyülekezet vezetői voltak, tanácsbeli, jól ismert emberek.
3. vers
Összegyűltek Mózes és Áron ellen, és azt mondták nekik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttük van az Úr! Miért emelitek hát magatokat az Úr gyülekezete fölé?
4. vers
Mikor meghallotta ezt Mózes, arcra borult,
5. vers
és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Reggel megmutatja az Úr, ki az övé, és ki a szent, és kit fogadott magához. Mert akit magának választott, azt magához fogadja.
6. vers
Ezt cselekedjétek hát: Kórah és egész csoportja, vegyetek magatokhoz tömjénezőket,
7. vers
tegyetek bele tüzet, rakjatok rá füstölőszert az Úr előtt holnap, és az a férfiú lesz szent, akit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!
8. vers
Majd azt mondta Mózes Kórahnak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai!
9. vers
Hát keveslitek, hogy titeket Izráel Istene különválasztott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr hajlékánál, hogy a gyülekezet szolgálatában álljatok?
10. vers
És hogy magának fogadott téged és minden testvéredet, Lévi fiait is veled együtt? Most még a papságot is kívánjátok?
11. vers
Bizony te és egész csoportod az Úr ellen fogtatok össze. Mert ki az az Áron, hogy őellene zúgolódtok?
12. vers
Azután Mózes hívatta Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De ők így feleltek: Nem megyünk föl!
13. vers
Nem elég, hogy fölhoztál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket e pusztában? Még hatalmaskodni is akarsz rajtunk?
14. vers
Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál minket, és nem adtál nekünk örökségül sem szántóföldet, sem szőlőt! Vagy ki akarod szúrni az emberek szemét? Nem megyünk föl!
15. vers
Ekkor nagyon megharagudott Mózes, és azt mondta az Úrnak: Ne tekints áldozatukra! Egy szamarat sem vettem el tőlük, és egyiküknek sem tettem rosszat.
16. vers
Ezután azt mondta Mózes Kórahnak: Te és egész csoportod legyen holnap az Úr színe előtt: te, ők és Áron.
17. vers
Mindegyikőtök fogja a tömjénezőjét, tegyetek bele füstölőszert, és vigyétek az Úr elé. Mindenki a maga tömjénezőjét, kétszázötven tömjénezőt. Te is, és Áron is, mindenki a maga tömjénezőjét.
18. vers
Erre mindenki fogta a tömjénezőjét, és tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és megálltak a gyülekezet sátrának bejáratánál, Mózes és Áron is.
19. vers
Kórah pedig összegyűjtötte ellenük az egész gyülekezetet a gyülekezet sátrának bejáratához. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész gyülekezetnek.
20. vers
Ekkor így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
21. vers
Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantás alatt.
22. vers
Ők pedig arcra borultak, és azt mondták: Minden test lelkének Istene! Nem egy férfi vétkezett-e, és te az egész gyülekezetre haragszol?
23. vers
Akkor így szólt az Úr Mózeshez:
24. vers
Így szólj a gyülekezethez: Menjetek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának környékéről!
25. vers
Ekkor Mózes fölkelt, és odaindult Dátán és Abirám felé, és követték őt Izráel vénei is.
26. vers
Majd így szólt a gyülekezethez: Távozzatok ezeknek az istentelen embereknek sátraitól, és semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő bűneik miatt.
27. vers
Ekkor elmentek Kórah, Dátán és Abirám hajléka mellől. Dátán és Abirám pedig kimentek, és megálltak sátraik bejáratánál feleségeikkel, fiaikkal és apró gyermekeikkel.
28. vers
Ekkor azt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem, hogy véghez vigyem mindezt a dolgot, és nem magamtól indultam:
29. vers
ha úgy halnak meg ezek, ahogy minden más ember meghal, és ha minden más ember büntetése szerint bűnhődnek ezek, akkor nem az Úr küldött engem.
30. vers
Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket és mindazt, ami az övék, és elevenen szállnak alá a Seolba, akkor megtudjátok, hogy ezek az emberek gyalázták az Urat.
31. vers
És az történt, hogy mihelyt befejezte ezt a beszédet, meghasadt alattuk a föld.
32. vers
Megnyitotta a föld a száját, és elnyelte őket házuk népével együtt, Kórah minden emberét és minden jószágukat.
33. vers
Ők és mindaz, ami az övék, elevenen szállt le a Seolba. Befedte őket a föld, és kivesztek a gyülekezetből.
34. vers
Az izráeliek pedig, akik körülöttük voltak, mind elfutottak az ő kiáltásukra, mert azt mondták: Még minket is elnyel a föld!
35. vers
És tűz jött ki az Úrtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerekkel áldoztak.
36. vers
Azután így szólt az Úr Mózeshez:
37. vers
Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a tömjénezőket a tűzből, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert a tömjénezők meg vannak szentelve.
38. vers
Azoknak a tömjénezőiből, akik a maguk lelke ellen vétkeztek, csináljatok vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivel az Úr elé járultak velük, és meg vannak szentelve, legyenek jelül Izráel fiainak.
39. vers
Fölszedte azért Eleázár pap a réztömjénezőket, amelyeket odavittek, akik megégtek, és vékonyra verette őket az oltár beborítására,
40. vers
emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki idegen, aki nem Áron magvából való, ne járuljon az Úr elé füstölőszerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kórah és az ő csoportja, amint megmondta neki az Úr Mózes által.
41. vers
Másnap pedig felzúdult Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen, és azt mondták: Ti öltétek meg az Úr népét!
42. vers
Mikor pedig egybegyűlt a sokaság Mózes és Áron ellen, akkor a gyülekezet sátra felé fordultak, és íme, betakarta azt a felhő, és megjelent az Úr dicsősége.
43. vers
Mózes és Áron azért odament a gyülekezet sátra elé.
44. vers
Ekkor így szólt az Úr Mózeshez:
45. vers
Húzódjatok félre ettől a gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantás alatt. De ők arcra borultak.
46. vers
És Mózes azt mondta Áronnak: Fogd a tömjénezőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értük, mert föltámadt az Úr nagy haragja, elkezdődött a csapás.
47. vers
Áron azért vette a tömjénezőt, ahogy Mózes mondta, és a gyülekezet közé futott, mert már elkezdődött a csapás a nép között. Füstölőáldozatot tett, és engesztelést szerzett a népnek.
48. vers
Megállt a halottak és az élők között, és megszűnt a csapás.
49. vers
Akik meghaltak e csapás alatt, tizennégyezer-hétszázan voltak azokon kívül, akik Kórah dolgáért haltak meg.
50. vers
Ezután visszatért Áron Mózeshez, a gyülekezet sátrának bejáratához, és megszűnt a csapás.
Könyvek
