Mózes negyedik könyve
11. fejezet
1. vers
Történt, hogy a nép az Úr hallatára zúgolódni kezdett, hogy rosszul megy a dolga. Az Úr meghallotta, és haragra gerjedt, felgyulladt ellenük az Úr tüze, és megemésztette a tábor szélét.
2. vers
Ekkor a nép Mózeshez kiáltott, Mózes pedig könyörgött az Úrhoz, és megszűnt a tűz.
3. vers
Azt a helyet Tabérának nevezte el, mert felgyulladt ellenük az Úr tüze.
4. vers
De a közöttük levő gyülevész nép kívánságba esett, és Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek, és azt mondták: Ki ad nekünk húst, hogy együnk?
5. vers
Emlékezünk, hogy a halat Egyiptomban ingyen ettük, meg az uborkát, a dinnyét, a póréhagymát, a vöröshagymát és a fokhagymát.
6. vers
Most pedig eleped a lelkünk, mert mindez hiányzik. Szemünk előtt nincs más, mint manna.
7. vers
A manna pedig olyan volt, mint a koriander magja, a színe pedig mint az illatos gyantacsepp.
8. vers
Szétszéledt a nép, szedték a mannát, és őrölték kézimalmokban vagy megtörték mozsárban, megfőzték fazékban, és pogácsát csináltak belőle. Az íze olyan volt, mint az olajos kalácsé.
9. vers
Mikor pedig éjjel leszállt a harmat a táborra, a manna is mindjárt leszállt.
10. vers
Mózes meghallotta, hogy a nép minden nemzetsége siránkozik a sátra bejáratánál. Akkor igen fölgerjedt az Úr haragja, és Mózesnek sem tetszett ez.
11. vers
Azt mondta Mózes az Úrnak: Miért nyomorgatod így szolgádat? Miért nem találtam kegyelmet szemed előtt, miért raktad rám ennek az egész népnek a terhét?
12. vers
Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép? Vajon én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: „Hordozd őt a kebleden, ahogy a dajka hordozza a csecsemőt, vidd arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak”?
13. vers
Honnan vegyek húst, hogy az egész népnek adhassak, mert nekem siránkoznak ily módon: Adj nekünk húst, hadd együnk!
14. vers
Nem hordozhatom én magam ezt az egész népet, mert erőm fölött van ez.
15. vers
Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg engem, ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam a nyomorúságomat.
16. vers
Ezután az Úr azt mondta Mózesnek: Gyűjts egybe nekem hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy vénei a népnek és elöljárói, és vidd őket a gyülekezet sátrához, hogy álljanak ott veled.
17. vers
Akkor alászállok, és szólok ott veled, és szakítok abból a lélekből, amely benned van, és beléjük helyezem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét, és ne egyedül viseld.
18. vers
A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra, és húst fogtok enni. Mert úgy siránkoztatok az Úr hallatára: Ki ad nekünk húst enni? Jobb dolgunk volt Egyiptomban! Ezért az Úr majd ad nektek húst, és ehettek.
19. vers
Nem csak egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon.
20. vers
Hanem egy egész hónapig, amíg csak ki nem jön az orrotokon, és utálatos nem lesz előttetek, mert megvetettétek az Urat, aki közöttetek van, és így siránkoztatok őelőtte: Miért jöttünk ki ide Egyiptomból?
21. vers
Ekkor azt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos e nép, amely között vagyok, és te azt mondod: húst adok nekik, és esznek egy egész hónapig?!
22. vers
Csak nem juhokat és ökröket vágnak nekik, hogy elég legyen? Vagy a tenger minden hala összegyűjthető-e nekik, hogy elég legyen?
23. vers
Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Hát megrövidült az Úr karja? Majd meglátod, beteljesül-e neked az én beszédem, vagy sem.
24. vers
Akkor kiment Mózes, és elmondta a népnek az Úr beszédét, és összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket.
25. vers
Akkor leszállt az Úr felhőben, és szólt neki, és szakított abból a lélekből, amely őbenne volt, és a hetven vénnek adta. Mihelyt pedig megnyugodott rajtuk a lélek, menten prófétáltak, de máskor már nem.
26. vers
Két férfi azonban a táborban maradt. Az egyik neve Eldád, a másik neve Médád volt. Rajtuk is megnyugodott a lélek, mert ők is az összeírottak közül valók voltak. Nem mentek a sátorhoz, mégis prófétáltak a táborban.
27. vers
Elfutott azért egy ifjú, és jelentette Mózesnek: Eldád és Médád prófétál a táborban.
28. vers
Akkor így felelt Józsué, Nún fia, aki Mózes szolgája volt ifjúkora óta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!
29. vers
Mózes így felelt neki: Értem féltékenykedsz? Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, hogy az Úr a lelkét adná beléjük!
30. vers
Ezután visszatért Mózes a táborba Izráel véneivel együtt.
31. vers
Akkor aztán szelet támasztott az Úr, amely fürjeket hozott a tengertől, és lehullatta a táborra, egynapi járásnyira a tábor két oldala felől és mintegy két könyök magasan a föld színén.
32. vers
Akkor fölkelt a nép, és egész nap és egész éjjel és az egész következő napon fürjeket gyűjtöttek maguknak. Még aki keveset gyűjtött, az is gyűjtött tíz hómert, és kiteregették azokat maguknak a tábor körül.
33. vers
A hús még a foguk között volt, és meg sem rágták, amikor az Úr haragja fölgerjedt a népre, és megverte az Úr a népet igen nagy csapással.
34. vers
És elnevezték azt a helyet Kibrót-Taavának, mert ott temették el a telhetetlen népet.
35. vers
Kibrót-Taavából Hacérótba ment a nép, és Hacérótban is maradtak.
Könyvek
