Mózes negyedik könyve
23. fejezet
1. vers
Ekkor azt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost.
2. vers
Bálák úgy cselekedett, ahogy Bálám meghagyta. Azután Bálák és Bálám mindegyik oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott.
3. vers
Majd azt mondta Bálám Báláknak: Állj meg égőáldozatod mellett, én pedig elmegyek. Talán elém jön az Úr, és amit mutat nekem, azt elmondom neked. S elment egy kopasz oromra.
4. vers
Itt Isten Bálám elé ment, és azt mondta neki Bálám: A hét oltárt elrendeztem, és mindegyik oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldoztam.
5. vers
Az Úr pedig Bálám szájába adta igéjét, és azt mondta neki: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint szólj.
6. vers
Amikor visszatért hozzá, íme, az ő égőáldozata mellett állt ő és Móáb minden főembere.
7. vers
És elkezdte példabeszédét, és azt mondta:
Arámból hozatott ide Bálák,
Móáb királya kelet hegyeiről, és azt mondta:
Jöjj, átkozd meg nekem Jákóbot,
és jöjj, kárhoztasd Izráelt.
8. vers
Miért átkozzam azt, akit Isten nem átkoz,
és miért szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz?
9. vers
A sziklák tetejéről nézem őt,
a halmokról tekintek reá.
Íme, olyan nép ez, amely egyedül fog lakni,
és nem számítja magát a nemzetek közé.
10. vers
Ki számlálhatja meg Jákóbot
– száma, mint a por –
és Izráelnek csak a negyedrészét is?
Bár halna meg lelkem az igazak halálával,
és olyan lenne az én utolsó napom, mint az övé!
11. vers
Ekkor azt mondta Bálák Bálámnak: Mit teszel velem? Azért hoztalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és íme, te igen megáldottad őket!
12. vers
Ő pedig így felelt: Hát nem arra kell-e vigyáznom, hogy csak azt szóljam, amit az Úr ad a számba?
13. vers
Ekkor azt mondta neki Bálák: Kérlek, jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet, mert csak egy részét látod, mindenestül nem látod. Onnan átkozd meg nekem őt.
14. vers
Az őrállók helyére vitte, a Piszgá tetejére, hét oltárt épített ott, és egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott mindegyik oltáron.
15. vers
Majd azt mondta Báláknak: Állj meg itt égőáldozatod mellett, én pedig eléje megyek amoda.
16. vers
Az Úr Bálám elé ment, igét adott a szájába, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és e szerint beszélj.
17. vers
Amikor visszament hozzá, íme, az égőáldozata mellett állt, és Móáb főemberei is ővele. Azt kérdezte tőle Bálák: Mit szólt az Úr?
18. vers
Ő pedig példabeszédbe kezdett, és azt mondta:
Kelj fel, Bálák, és halljad!
Figyelj rám, Cippór fia!
19. vers
Isten nem ember, hogy hazudjék,
és nem embernek fia, hogy megváltozzék.
Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné?
Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené?
20. vers
Íme, parancsot kaptam, hogy áldjak.
Ha ő áld, én azt nem másíthatom meg.
21. vers
Nem látott Jákóbban hamisságot,
és nem látott Izráelben gonoszságot.
Az Úr, az ő Istene van ővele.
Királynak szóló ujjongás hangzik benne.
22. vers
Isten hozta ki őket Egyiptomból,
ereje olyan, mint a vadbivalyé.
23. vers
Mert nem fog a varázslás Jákóbon,
sem az igézés Izráelen.
Idejében megtudja Jákób
és Izráel, hogy mit tesz Isten.
24. vers
Íme, ez a nép fölkel, mint nőstény oroszlán,
és föltámad, mint hím oroszlán.
Nem nyugszik, míg prédát nem eszik,
és az elejtettek vérét nem issza.
25. vers
Akkor azt mondta Bálák Bálámnak: Ám ne átkozd, de ne is áldjad őt.
26. vers
Bálám erre így felelt Báláknak: Hát nem így szóltam neked: Amit az Úr mond nekem, azt teszem?
27. vers
Ekkor azt mondta Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged egy másik helyre, talán jónak látja Isten, hogy onnan megátkozd nekem e népet.
28. vers
Elvitte tehát Bálák Bálámot a Peór csúcsára, amely a puszta felé néz.
29. vers
Ott azt mondta Bálám Báláknak: Építtess itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost.
30. vers
Bálák úgy tett, ahogy Bálám mondta, és minden oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott.
Könyvek
