Mózes negyedik könyve

4. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Azután így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:


2. vers

Vedd számba Kehát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként és háza népenként,


3. vers

harmincesztendőstől és azon felül az ötvenévesig minden hadra foghatót, hogy munkálkodjék a gyülekezet sátránál.


4. vers

Ez a tennivalója Kehát fiainak a gyülekezet sátránál a legszentségesebb dolgokkal:


5. vers

amikor indulni akar a tábor, Áron és fiai menjenek be, vegyék le a függőkárpitot, és takarják be a bizonyság ládáját.


6. vers

Tegyenek rá borzbőrből készült takarót, borítsák be egy egészen kék ruhával, és dugják bele a rúdjait.


7. vers

A szent kenyerek asztalát is borítsák be egy teljesen kék ruhával, tegyék rá a tálakat, a csészéket, a kelyheket és az italáldozati kancsókat. A szüntelen ott levő kenyér is rajta legyen!


8. vers

Azután terítsék le karmazsin fonálból készült ruhával, fedjék be borzbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait is.


9. vers

Vegyenek kék ruhát, és takarják be a mécsestartót és mécseseit, koppantóit, hamutartóit és minden olajosedényét, amelyekből feltöltik.


10. vers

Tegyék azt és minden edényét borzbőrből csinált takaróba, és tegyék a hordozórudakra.


11. vers

Az aranyoltárt is terítsék le kék ruhával, fedjék be borzbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait.


12. vers

Szedjék össze a szent szolgálat minden eszközét, amelyeket a szentélyben használnak, és tegyék kék ruhába, takarják be borzbőr takaróval, majd tegyék a hordozórudakra.


13. vers

Azután takarítsák el a hamut az oltárról, és terítsenek rá bíborpiros ruhát.


14. vers

Tegyék rá arra az összes hozzá tartozó használati tárgyat, amelyekkel azon szolgálnak: a szenesserpenyőket, a villákat, a lapátokat és a hintőedényeket, az oltár minden eszközét. Terítsenek rá borzbőr takarót, és dugják bele a rúdjait is.


15. vers

Mikor pedig Áron és fiai elvégezték a szentélynek és a szentély minden edényének betakarását a tábor elindulásakor, akkor jöjjenek oda Kehát fiai, és ők vigyék azokat. De ne érintsék a szent hely egyetlen edényét sem, mert akkor meghalnak. Ezeket kell Kehát fiainak vinniük a gyülekezet sátrából.


16. vers

Eleázárnak, Áron pap fiának tiszte az, hogy gondot viseljen a világítóolajra, a füstölőszerekre, a szüntelen ételáldozatra és a kenet olajára. Az egész hajlékra és mindenre, ami abban van: mind a szent helyre, mind annak edényeire.


17. vers

Azután így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:


18. vers

A kehátiak nemzetségének törzsét ne engedjétek kipusztulni a léviták közül.


19. vers

Úgy bánjatok velük, hogy éljenek, és ne haljanak meg, amikor közel mennek az igen szentséges dolgokhoz: Áron és fiai menjenek oda, és szabják meg mindegyiknek a szolgálatát, hogy mit tegyen, és mit vigyen.


20. vers

Egy pillanatra se menjenek be, hogy meglássák a szent dolgokat, hogy meg ne haljanak.


21. vers

Ezután így szólt az Úr Mózeshez:


22. vers

Vedd számba Gérsón fiait is háza népenként és nemzetségenként.


23. vers

A harminc­esztendőstől és azon felül az ötvenesztendősig vedd számba őket, minden hadra foghatót, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátránál.


24. vers

Ez legyen a gérsóni nemzetség dolga, amit tenniük és vinniük kell:


25. vers

ők vigyék a hajlék függönyeit és a gyülekezet sátrát, annak takaróját és a borzbőr takarót, amely rajta van felül, és a gyülekezet sátra bejáratának függönyét.


26. vers

És az udvar szőnyegfalait, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar kapunyílásának függönyét, azoknak köteleit és a hozzájuk tartozó minden edényt. Ők végezzék el mindazt, amit azokkal tenni kell.


27. vers

Áronnak és fiainak parancsa szerint végezzék Gérsón fiai minden szolgálatukat, minden tenni- és vinnivalójuk tekintetében. Bízzatok rájuk minden hordozni való csomagot.


28. vers

Ez a gérsóni nemzetségek tennivalója a gyülekezet sátra körül. Áron pap fiának, Ítámárnak keze alatt szolgáljanak.


29. vers

Merári fiait is vedd számba nemzetségenként és háza népenként;


30. vers

harmincévestől fölfelé az ötvenévesig minden hadra fogható végezzen szolgálatot a gyülekezet sátra körül.


31. vers

Ezek pedig, amire ügyelniük kell a továbbvitelnél és a gyülekezet sátrában való minden szolgálatuknál: a hajlék deszkái, annak reteszrúdjai, oszlopai és talpai.


32. vers

Az udvar körös-körül való oszlopai és azok talpai, cövekei és kötelei és az azokhoz tartozó egész fölszerelés. Név szerint adjátok át nekik a fölszerelést, melyet vinniük kell.


33. vers

Ez Me­rá­ri fiai nemzetségének a tennivalója, ezzel szolgáljanak a gyülekezet sátránál Áron pap fiának, Ítámárnak parancsa szerint.


34. vers

Mózes, Áron és a gyülekezet fejedelmei számba vették Kehát fiait nemzetségenként, háza népenként;


35. vers

harmincévestől fölfelé ötvenévesig minden hadra foghatót, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátránál.


36. vers

Az ő nemzetségeikből kétezer-hétszázötvenet vettek számba.


37. vers

Ezek a keháti nemzetség megszámláltjai, akik a gyülekezet sátránál szolgáltak, akiket Mózes és Áron vett számba az Úr parancsa szerint.


38. vers

A Gérsón fiai közül számba vettek nemzetségenként és háza népenként,


39. vers

harmincévestől fölfelé ötvenévesig, minden hadra fogható, aki szolgálatot végzett a gyülekezet sátránál:


40. vers

kétezer-hatszázharminc fő.


41. vers

Ennyien voltak a Gérsón fiainak nemzetségeiből számba vettek, akik a gyülekezet sátránál szolgáltak, akiket Mózes és Áron számba vett az Úr parancsa szerint.


42. vers

A Merári fiainak nemzetségéből a számba vettek nemzetségenként és háza népenként,


43. vers

harmincévestől fölfelé ötvenévesig, minden hadra fogható, akik a bizonyság sátránál szolgáltak:


44. vers

az ő nemzetségeikből számba vettek háromezer-kétszázan voltak.


45. vers

Ennyien voltak a Merári fiainak nemzetségeiből számba vettek, akiket megszámlált Mózes és Áron az Úr beszéde szerint, Mózes keze által.


46. vers

Mindnyájan a megszámlált léviták, akiket megszámlált Mózes, Áron és Izráel fejedelmei nemzetségeik és atyjuk háza népe szerint,


47. vers

harmincévestől fölfelé az ötvenévesig mindenki, akinek csak szolgálatba kellett állnia, hogy végezze, amit tennie és vinnie kell a bizonyság sátránál.


48. vers

Ezeknek száma nyolcezer-ötszáznyolcvan volt.


49. vers

Az Úr Mózesnek adott parancsa szerint vették számba őket, mindekinek megvolt a maga tenni- és vinnivalója. Úgy vették számba őket, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.

Fejezetek:


Könyvek