Mózes negyedik könyve
17. fejezet
2. vers
Szólj Izráel fiainak, és végy tőlük egy-egy vesszőt atyáik háza szerint atyáik házának valamennyi vezető emberétől, összesen tizenkét vesszőt, és mindegyikük nevét írd föl a vesszejére.
3. vers
Áron nevét pedig a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy-egy háznép fejéé.
4. vers
Tedd a gyülekezet sátrában a bizonyság ládája elé, ahol megjelenek nektek.
5. vers
És az történik, hogy annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog hajtani. Így csendesítem le Izráel fiainak zúgolódását, amellyel zúgolódnak ellenetek.
6. vers
Ezt Mózes elmondta Izráel fiainak, és minden vezető ember átadott neki egy-egy vesszőt; atyáik háza népe szerint minden vezetőre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is azok között a vesszők között volt.
7. vers
Mózes pedig elhelyezte a vesszőket az Úr színe elé a bizonyság sátrában.
8. vers
Másnap bement Mózes a bizonyság sátrába, és íme, a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt.
9. vers
Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az Úr színe elől Izráel fiai elé, és miután megnézték, mindenki elvette a maga vesszejét.
10. vers
Az Úr azt mondta Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy megőrizzék ott jelül a lázadó fiaknak, hogy megszűnjék az ellenem való zúgolódásuk, hogy ne haljanak meg.
11. vers
Mózes így is tett. Ahogy az Úr parancsolta neki, úgy cselekedett.
12. vers
Akkor azt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, pusztulunk, veszünk, mindnyájan elveszünk!
13. vers
Aki közeledni mer az Úr hajlékához, meghal. Hát mindnyájunknak el kell pusztulnunk?
Könyvek
