Mózes negyedik könyve

15. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Azután így szólt az Úr Mózeshez:


2. vers

Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek,


3. vers

és tűzáldozatot akartok készíteni az Úrnak, egészen elégő vagy véresáldozatot, vagy fogadalom teljesítésére vagy önkéntes áldozatul vagy ünnepeiteken, hogy szarvasmarha- vagy juhféléből kedves illatot készítsetek az Úrnak,


4. vers

akkor aki áldozatot mutat be, mutasson be az Úrnak ételáldozatul egytized rész efa finomlisztet egynegyed rész hín olajjal összegyúrva.


5. vers

Ital­áldozatul pedig egynegyed rész hín bort adj az egészen elégő vagy véresáldozathoz minden bárány mellé.


6. vers

Vagy ha kossal áldozol, készíts ételáldozatul kéttized rész efa finomlisztet egy hín olaj harmadrészével összegyúrva,


7. vers

italáldozatul pedig egy hín bor harmadrészét. Így vigyed az Úrnak a jó illatú áldozatot.


8. vers

Ha fiatal marhát akarsz készíteni egészen elégő vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére vagy hálaáldozatul az Úrnak,


9. vers

akkor vigyél a fiatal marhával együtt ételáldozatul háromtized rész efa finomlisztet egy hín olajnak a felével összegyúrva.


10. vers

Italáldozatul pedig vigyél fel fél hín bort. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.


11. vers

Így cselekedjetek mindegyik ökörnél, mindegyik kosnál és a juhokkal és kecskékkel is


12. vers

az állatok számának megfelelően, amelyeket áldozatra készítetek. Így cselekedjetek mindegyikkel, az ő számuk szerint.


13. vers

Minden bennszülött így cselekedjék ezekkel kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak.


14. vers

Ha pedig jövevény tartózkodik nálatok, vagy több nemzedéken át van köztetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít az Úrnak, ugyanúgy készítse el ő is, ahogy ti.


15. vers

A gyülekezetben nektek és a köztetek lakozó jövevénynek ugyanolyan rendtartásotok legyen. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy olyan legyen a jövevény az Úr előtt, mint ti.


16. vers

Ugyanaz a törvényetek és rendszabályotok legyen nektek és a köztetek lakó jövevényeknek!


17. vers

Majd így szólt az Úr Mózeshez:


18. vers

Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Amikor bementek a földre, ahová én beviszlek titeket,


19. vers

ha majd esztek annak a földnek a kenyeréből, ajánljatok föl ajándékot az Úrnak.


20. vers

Tésztátok zsengéjét ajánljátok föl áldozatul. Úgy ajánljátok föl, ahogy a szérűről vett ajándékot.


21. vers

Tésztátok zsengéjét adjátok ajándékul az Úrnak nemzedékről nemzedékre.


22. vers

De ha tévedésből, akaratlanul nem teljesítitek mindazt a parancsolatot, amelyet az Úr meghagyott Mózesnek,


23. vers

mindazokat, amelyeket az Úr Mózes által nektek parancsolt, attól a naptól fogva, amelyen parancsolta azokat az Úr nektek és minden nemzedéknek,


24. vers

akkor hogyha a gyülekezet tudtán kívül, nem szándékosan esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzon egy bikaborjút egészen elégő áldozatul, kedves illatul az Úrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bűnért való áldozatul.


25. vers

Végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és bocsánatot nyernek, hiszen nem szándékosan vétettek; és ajándékul tűzáldozatot vigyenek az Úrnak meg bűnért való áldozatot az Úr elé a nem szándékos vétekért.


26. vers

Így nyer bocsánatot Izráel fiainak egész gyülekezete és a közöttük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terheli az a nem szándékos vétek.


27. vers

Ha pedig csak egy ember vétkezik nem szándékosan, mutasson be egy egyesztendős kecskét bűnért való áldozatul.


28. vers

A pap pedig végezze el az engesztelést azért az emberért, aki nem szándékosan vétkezett az Úr előtt, és ha elvégezte az engesztelést, bocsánatot nyer.


29. vers

Ugyanaz a törvény vonatkozik az izráeli bennszülöttekre és a jövevényre, aki közöttük tartózkodik, ha nem szándékosan vétkezik.


30. vers

De ha valaki szándékosan vétkezik – akár bennszülött, akár jövevény –, az az Urat gyalázza meg, gyomláltassék azért ki népe közül.


31. vers

Mivel megvetette az Úr szavát, és megszegte az ő parancsolatát, mindenképpen gyomlálják ki azt az embert, vétke legyen őrajta.


32. vers

Mikor pedig Izráel fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy férfit, aki fát szedegetett szombatnapon.


33. vers

Akik rátaláltak, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész gyülekezet elé.


34. vers

Őrizetbe vették, mert nem tudták, mit kell vele cselekedni.


35. vers

Az Úr azt mondta Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kívül.


36. vers

Kivitte azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül és agyonkövezték, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.


37. vers

Azután így szólt az Úr Mózeshez:


38. vers

Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik, hogy készítsenek maguknak bojtokat ruhájuk csücskeire nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a csücskök bojtjaira kék zsinórt.


39. vers

Arra való ez a bojt, hogy amikor látjátok, emlékezzetek az Úr minden parancsolatára, hogy megcselekedjétek azokat. És ne a szívetek vágyát és a szemetek kívánságát kövessétek, amely paráznaságba visz.


40. vers

Hanem emlékezzetek, és cselekedjétek meg minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt.


41. vers

Én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetekké legyek. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek.

Fejezetek:


Könyvek