Mózes negyedik könyve
24. fejezet
1. vers
Amikor Bálám látta, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázslatokhoz, mint azelőtt, hanem a puszta felé fordította az arcát.
2. vers
Mikor azután fölemelte Bálám a szemét, látta Izráelt törzsenként sátorozni, és rászállt az Isten Lelke.
3. vers
Akkor belekezdett példabeszédébe:
Bálámnak, Beór fiának szózata,
a megnyílt szemű ember szózata.*
4. vers
Annak szózata, aki hallja Isten beszédét,
aki látja a Mindenhatótól kapott látomást
leborulva, de nyitott szemekkel:
5. vers
Mily szépek a sátraid, ó, Jákób,
hajlékaid, ó, Izráel!
6. vers
Mint hosszan húzódó völgyek,
mint kertek a folyóvíz mellett,
mint az Úr ültette aloék,
mint cédrusfák a vizek mellett!
7. vers
Kicsordul a víz vödreiből,
vetését bő víz öntözi.
Királya nagyobb Agágnál,
és fölmagasztaltatik királysága.
8. vers
Isten hozta ki Egyiptomból,
ereje olyan, mint a vadbivalyé.
Megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit;
csontjaikat megtöri,
és nyilaival átveri.*
9. vers
Lehever, nyugszik mint hím oroszlán
és mint nőstény oroszlán. Ki kelti föl?
Aki áld téged, áldott lesz,
és aki átkoz téged, átkozott lesz.
10. vers
Ekkor fölgerjedt Bálák haragja Bálám ellen, összecsapta kezét, és azt mondta Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet, és íme, igen megáldottad őket immár harmadjára.
11. vers
Most azért menekülj a helyedre. Mondtam, hogy igen megtisztellek, de íme, megfosztott téged az Úr a tisztességtől.
12. vers
Bálám azt mondta Báláknak: Követeidnek is, akiket hozzám küldtél, nem megmondtam-e:
13. vers
Ha Bálák a házát ezüsttel és arannyal tele adná is nekem, az Úr beszédét nem hághatom át, hogy magamtól jót vagy rosszat cselekedjem. Amit az Úr szól, azt szólom.
14. vers
Most pedig, íme, elmegyek népemhez. Jöjj, hadd jelentsem ki még neked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel a távoli jövőben.
15. vers
És így kezdte példabeszédét:
Bálámnak, Beór fiának szózata,
a megnyílt szemű embernek a szózata.*
16. vers
Annak szózata, aki hallja Isten beszédét,
és ismeri a Magasságos tudományát,
és aki látja a Mindenhatótól kapott látomást
leborulva, de nyitott szemekkel.
17. vers
Látom őt, de nem most.
Nézem őt, de nem közel.
Csillag származik Jákóbból,
és királyi pálca támad Izráelből.
Bezúzza Móáb halántékát,
és összetöri Sét minden fiának koponyáját.
18. vers
Birtokba kerül Edóm,
és birtokba kerül Széír, az ő ellensége is.
Izráel hatalmasan cselekszik.
19. vers
Jákóbból uralkodó támad,
és elveszti a városból azt, aki megmaradt.
20. vers
Amikor Amálékre nézett, így kezdte példabeszédét:
Amálék első a nemzetek között,
de végül mindenestül elvész.*
21. vers
Amikor a kéniekre nézett, így kezdte példabeszédét:
Erős a te lakhelyed,
és sziklára raktad fészkedet.
22. vers
Mégis el fog pusztulni Kain,
amikor fogságba visz Assúr.*
23. vers
Megint példabeszédbe kezdett, és azt mondta:
Ó, ki marad még életben,
amikor Isten véghez viszi ezt?*
24. vers
Hajók jönnek Kittím partjairól,
nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert,
míg mindenestül el nem vész az is.
25. vers
Azután fölkelt Bálám, és elment, hogy visszatérjen hazájába. Bálák is elment a maga útján.
Könyvek
