Mózes negyedik könyve
21. fejezet
1. vers
Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki dél felől lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta őket, és foglyokat ejtett közülük.
2. vers
Ekkor fogadalmat tett Izráel az Úrnak, és azt mondta: Ha egyszer kezembe adod e népet, mindenestül eltörlöm városait.
3. vers
Az Úr meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta a kánaániakat, és el is törölte őket és városaikat. Ezért nevezte el azt a helyet Hormának.
4. vers
Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edóm földjét. De a nép lelke megkeseredett útközben,
5. vers
és így beszéltek Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincs kenyér, víz sincs, és e hitvány eledelt utálja a lelkünk.
6. vers
Ezért az Úr mérges kígyókat bocsátott a népre, és azok megmardosták őket, ezért sokan meghaltak Izráel népéből.
7. vers
Akkor Mózeshez ment a nép, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és teellened szóltunk. Imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozott Mózes a népért.
8. vers
Majd azt mondta az Úr Mózesnek: Készíts kígyót, és tűzd föl egy póznára. Ha valaki megmaratik, és föltekint arra, életben marad.
9. vers
Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. És az történt, hogy ha megmart valakit a kígyó, és az föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.
10. vers
Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.
11. vers
Óbótból is elindultak, és tábort ütöttek Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móáb előtt van kelet felől.
12. vers
Onnan elindultak, és tábort ütöttek a Zered-patak völgyében.
13. vers
Majd onnan is továbbindultak, és tábort ütöttek az emóriak határában, az Arnón túlsó partján, a pusztában. Mert az Arnón Móáb határa Móáb és az emóriak között.
14. vers
Ezért van szó az Úr hadainak könyvében Váhébról Szúfában és völgyekről az Arnónnál
15. vers
és a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé kanyarodnak, és elérik Móáb határát.
16. vers
Onnan Beérbe mentek. Ez az a kút, amelynél azt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nekik vizet.
17. vers
Akkor énekelte Izráel ezt az éneket:
Buzogj föl, ó, kút! Énekeljetek!
18. vers
Kút, amelyet fejedelmek ástak,
a nép vezérei vájtak
kormánypálcáikkal, vezérbotjaikkal.
Majd a pusztából Mattánába mentek,
19. vers
és Mattánából Nahaliélba, és Nahaliélból Bámótba.
20. vers
Bámótból Gajba, abba a völgybe mentek, amely Móáb mezején van, a Piszgá csúcsánál, amely a sivatagra néz.
21. vers
Ekkor Izráel követeket küldött Szíhónhoz, az emóriak királyához ezzel az üzenettel:
22. vers
Hadd menjek át az országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. Az országúton megyünk, míg átvonulunk országodon.
23. vers
De nem engedte meg Szíhón Izráelnek, hogy átvonuljon területén, sőt egybegyűjtötte minden népét, és kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel.
24. vers
De Izráel kardélre hányta őket, és elfoglalta földjét Arnóntól Jabbókig, az ammóni határig. Mert meg volt erősítve Ammón fiainak határa.
25. vers
Elfoglalta Izráel mindazokat a városokat, és megtelepedett az emóriak városaiban, Hesbónban és a hozzá tartozó falvakban.
26. vers
Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának városa volt, aki hadat viselt Móáb előző királya ellen, és elvett minden földet az ő kezéből az Arnónig.
27. vers
Ezért mondják a példabeszédben:
Jöjjetek Hesbónba!
Épüljön és erősödjék Szíhón városa!
28. vers
Mert tűz csapott ki Hesbónból,
láng Szíhón városából.
Megemésztette Árt, Móáb városát,
az Arnón menti magaslatok urait.
29. vers
Jaj neked, Móáb!
Elvesztél, Kemós népe!
Fiai földönfutókká lettek,
leányai pedig Szíhónnak,
az emóri királynak a foglyaivá.
30. vers
Lövöldöztünk rájuk, s elveszett minden
Hesbóntól Díbónig,
és elpusztítottuk Nófahig,
egész Médebáig.*
31. vers
Letelepedett tehát Izráel az emóriak földjén.
32. vers
Mózes kikémleltette Jazért, bevették városait, és kiűzte az ott levő emóriakat.
33. vers
Majd megfordultak, és fölmentek a Básánba vivő úton. Kijött ellenük Óg, Básán királya, ő és egész népe, hogy megütközzenek Edreiben.
34. vers
Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt, egész népét és földjét. Úgy cselekedjél vele, ahogy Szíhónnal, az emóriak királyával cselekedtél, aki Hesbónban lakott.
35. vers
És úgy megverték őt, fiait és egész népét, hogy egy sem maradt belőlük, azután elfoglalták az országot.
Könyvek
