Mózes negyedik könyve
14. fejezet
1. vers
Az egész nép fölemelte szavát, és sírt azon az éjszakán.
2. vers
Izráel fiai zúgolódtak Mózes és Áron ellen, és az egész gyülekezet azt mondta nekik: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén, vagy halnánk meg ebben a pusztában!
3. vers
Miért is visz be minket az Úr arra a földre? Hogy fegyver miatt hulljunk el, feleségeink és a kicsinyeink pedig prédául essenek? Nem jobb volna-e nekünk visszatérnünk Egyiptomba?
4. vers
Majd azt mondták egymásnak: Válasszunk magunknak vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!
5. vers
Akkor arcra borult Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész közössége előtt.
6. vers
Józsué pedig, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kémlelői közül valók voltak, meghasogatták ruhájukat,
7. vers
és azt mondták Izráel fiai egész gyülekezetének: A föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, igen-igen jó föld.
8. vers
Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
9. vers
Csak ne lázongjatok az Úr ellen, ne is féljetek annak a földnek népétől, mert ők nekünk csak olyanok, mint a megenni való kenyér. Eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de mivelünk velünk van az Úr. Azért ne féljetek tőlük!
10. vers
Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodott, hogy megkövezze őket, megjelent az Úr dicsősége a gyülekezet sátrában Izráel minden fiának,
11. vers
és azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engem ez a nép? Meddig nem hisznek nekem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük cselekedtem?
12. vers
Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket, téged pedig náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek.
13. vers
Ekkor így szólt Mózes az Úrhoz: Ha meghallják ezt az egyiptomiak, mert közülük hoztad ki e népet hatalmaddal,
14. vers
elmondják majd a föld lakosainak. Hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy, hogy te, Uram, szemtől szembe megjelentél, és hogy a felhőd megállt őrajtuk, és felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.
15. vers
Hogyha mind egy szálig elveszted e népet, így szólnak majd a népek, amelyek hallották a híredet:
16. vers
„Mivel nem vihette be az Úr e népet a földre, amely felől megesküdött nekik, azért vesztette el őket a pusztában.”
17. vers
Most azért mutasd meg, Uram, hogy nagy a te hatalmad, ahogy kijelentetted:
18. vers
„Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad- és negyedízig.”
19. vers
Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának irgalmasságod nagy volta szerint, ahogy megbocsátottál e népnek Egyiptomtól fogva mindeddig.
20. vers
Ekkor azt mondta az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
21. vers
De életemre mondom és az Úr dicsőségére, amely betölti az egész földet,
22. vers
hogy mindazok az emberek, akik látták dicsőségemet és csodáimat, amelyeket Egyiptomban és e pusztában cselekedtem, és megkísértettek engem immár tízszer is, és nem hallgattak szavamra,
23. vers
nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak. Senki sem látja azt meg azok közül, akik gyaláztak engem.
24. vers
De szolgámat, Kálébot, mivelhogy más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, amelyen járt, és örökségül bírja azt az ő magva.
25. vers
A völgyben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger útján.
26. vers
Ezenkívül azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
27. vers
Meddig tűrjem e gonosz gyülekezetet, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódását, mert sokat zúgolódtak ellenem!
28. vers
Mondd meg nekik: Élek én – így szól az Úr –, hogy úgy bánok veletek, ahogyan fülem hallatára beszéltetek ellenem.
29. vers
Itt, e pusztában fogtok elhullani, éspedig a számba vettek mind, húszesztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem.
30. vers
Nem mentek be arra a földre, amelyre nézve esküre emeltem kezemet, hogy lakosokká teszlek rajta titeket, kivéve Kálébot, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát.
31. vers
De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédául esnek, beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek.
32. vers
De a ti testetek e pusztában hullik el.
33. vers
Fiaitok pedig mint pásztorok bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik paráználkodásotok büntetését, amíg meg nem emésztetnek holttesteitek az utolsóig e pusztában.
34. vers
Negyven napig kémleltétek ki azt a földet, most tehát negyven esztendeig hordozzátok hamisságotok büntetését, egy-egy napért egy-egy esztendőt számítva, hogy megismerjétek, mi az, ha én ellenetek fordulok.
35. vers
Én, az Úr megmondtam bizonyosan, hogy ezt teszem ezzel az egész gonosz gyülekezettel, amely összegyűlt ellenem. Ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.
36. vers
Azok a férfiak pedig, akiket elküldött Mózes a föld kikémlelésére, és visszatértek, és föllázították ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztve arról a földről,
37. vers
azok a férfiak, akik rossz hírt terjesztettek a földről, meghaltak az Úr csapásától.
38. vers
Csak Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia maradt életben azok közül a férfiak közül, akik a földet kikémlelni mentek.
39. vers
Amikor elmondta Mózes ezeket a dolgokat Izráel fiainak, a nép fölötte igen kesergett.
40. vers
Fölkeltek reggel, és fölmentek a hegy tetejére, és azt mondták: Íme, készek vagyunk elmenni arra a helyre, amelyről az Úr szólt, mert bizony vétkeztünk.
41. vers
Mózes azt mondta: Miért akarjátok áthágni ilyen módon az Úr akaratát, noha nem sikerülhet az nektek?
42. vers
Ne menjetek föl, mert nem lesz közöttetek az Úr, és vereséget fogtok szenvedni ellenségeitektől.
43. vers
Mert az amálékiek és a kánaániak ott vannak előttetek, és fegyver által hullotok el! Mivel elfordultatok az Úrtól, nem is lesz veletek az Úr.
44. vers
Mégis vakmerően fölmentek a hegy tetejére.* De az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdult a táborból.
45. vers
Ekkor az amálékiek és a kánaániak, akik azon a hegyen laktak, leszálltak, és megverték őket, és egész Hormáig vágták és kergették őket.
Könyvek
