Mózes negyedik könyve
capítulo 14
verso 1
Az egész nép fölemelte szavát, és sírt azon az éjszakán.
verso 2
Izráel fiai zúgolódtak Mózes és Áron ellen, és az egész gyülekezet azt mondta nekik: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén, vagy halnánk meg ebben a pusztában!
verso 3
Miért is visz be minket az Úr arra a földre? Hogy fegyver miatt hulljunk el, feleségeink és a kicsinyeink pedig prédául essenek? Nem jobb volna-e nekünk visszatérnünk Egyiptomba?
verso 4
Majd azt mondták egymásnak: Válasszunk magunknak vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!
verso 5
Akkor arcra borult Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész közössége előtt.
verso 6
Józsué pedig, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kémlelői közül valók voltak, meghasogatták ruhájukat,
verso 7
és azt mondták Izráel fiai egész gyülekezetének: A föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, igen-igen jó föld.
verso 8
Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
verso 9
Csak ne lázongjatok az Úr ellen, ne is féljetek annak a földnek népétől, mert ők nekünk csak olyanok, mint a megenni való kenyér. Eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de mivelünk velünk van az Úr. Azért ne féljetek tőlük!
verso 10
Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodott, hogy megkövezze őket, megjelent az Úr dicsősége a gyülekezet sátrában Izráel minden fiának,
verso 11
és azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engem ez a nép? Meddig nem hisznek nekem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük cselekedtem?
verso 12
Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket, téged pedig náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek.
verso 13
Ekkor így szólt Mózes az Úrhoz: Ha meghallják ezt az egyiptomiak, mert közülük hoztad ki e népet hatalmaddal,
verso 14
elmondják majd a föld lakosainak. Hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy, hogy te, Uram, szemtől szembe megjelentél, és hogy a felhőd megállt őrajtuk, és felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.
verso 15
Hogyha mind egy szálig elveszted e népet, így szólnak majd a népek, amelyek hallották a híredet:
verso 16
„Mivel nem vihette be az Úr e népet a földre, amely felől megesküdött nekik, azért vesztette el őket a pusztában.”
verso 17
Most azért mutasd meg, Uram, hogy nagy a te hatalmad, ahogy kijelentetted:
verso 18
„Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad- és negyedízig.”
verso 19
Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának irgalmasságod nagy volta szerint, ahogy megbocsátottál e népnek Egyiptomtól fogva mindeddig.
verso 20
Ekkor azt mondta az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
verso 21
De életemre mondom és az Úr dicsőségére, amely betölti az egész földet,
verso 22
hogy mindazok az emberek, akik látták dicsőségemet és csodáimat, amelyeket Egyiptomban és e pusztában cselekedtem, és megkísértettek engem immár tízszer is, és nem hallgattak szavamra,
verso 23
nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak. Senki sem látja azt meg azok közül, akik gyaláztak engem.
verso 24
De szolgámat, Kálébot, mivelhogy más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, amelyen járt, és örökségül bírja azt az ő magva.
verso 25
A völgyben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger útján.
verso 26
Ezenkívül azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:
verso 27
Meddig tűrjem e gonosz gyülekezetet, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódását, mert sokat zúgolódtak ellenem!
verso 28
Mondd meg nekik: Élek én – így szól az Úr –, hogy úgy bánok veletek, ahogyan fülem hallatára beszéltetek ellenem.
verso 29
Itt, e pusztában fogtok elhullani, éspedig a számba vettek mind, húszesztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem.
verso 30
Nem mentek be arra a földre, amelyre nézve esküre emeltem kezemet, hogy lakosokká teszlek rajta titeket, kivéve Kálébot, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát.
verso 31
De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédául esnek, beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek.
verso 32
De a ti testetek e pusztában hullik el.
verso 33
Fiaitok pedig mint pásztorok bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik paráználkodásotok büntetését, amíg meg nem emésztetnek holttesteitek az utolsóig e pusztában.
verso 34
Negyven napig kémleltétek ki azt a földet, most tehát negyven esztendeig hordozzátok hamisságotok büntetését, egy-egy napért egy-egy esztendőt számítva, hogy megismerjétek, mi az, ha én ellenetek fordulok.
verso 35
Én, az Úr megmondtam bizonyosan, hogy ezt teszem ezzel az egész gonosz gyülekezettel, amely összegyűlt ellenem. Ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.
verso 36
Azok a férfiak pedig, akiket elküldött Mózes a föld kikémlelésére, és visszatértek, és föllázították ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztve arról a földről,
verso 37
azok a férfiak, akik rossz hírt terjesztettek a földről, meghaltak az Úr csapásától.
verso 38
Csak Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia maradt életben azok közül a férfiak közül, akik a földet kikémlelni mentek.
verso 39
Amikor elmondta Mózes ezeket a dolgokat Izráel fiainak, a nép fölötte igen kesergett.
verso 40
Fölkeltek reggel, és fölmentek a hegy tetejére, és azt mondták: Íme, készek vagyunk elmenni arra a helyre, amelyről az Úr szólt, mert bizony vétkeztünk.
verso 41
Mózes azt mondta: Miért akarjátok áthágni ilyen módon az Úr akaratát, noha nem sikerülhet az nektek?
verso 42
Ne menjetek föl, mert nem lesz közöttetek az Úr, és vereséget fogtok szenvedni ellenségeitektől.
verso 43
Mert az amálékiek és a kánaániak ott vannak előttetek, és fegyver által hullotok el! Mivel elfordultatok az Úrtól, nem is lesz veletek az Úr.
verso 44
Mégis vakmerően fölmentek a hegy tetejére.* De az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdult a táborból.
verso 45
Ekkor az amálékiek és a kánaániak, akik azon a hegyen laktak, leszálltak, és megverték őket, és egész Hormáig vágták és kergették őket.
Libros
