Mózes negyedik könyve
capítulo 31
verso 1
Azután így szólt az Úr Mózeshez:
verso 2
Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután népedhez takaríttatsz.
verso 3
Ezért így szólt Mózes a néphez: Készítsetek föl férfiakat magatok közül a harcra, és induljanak Midján ellen, hogy bosszút álljanak az Úrért Midjánon.
verso 4
Izráel minden törzséből törzsenként ezret-ezret küldjetek a harcba.
verso 5
Kiválogattak tehát Izráel sokaságából törzsenként ezret, tizenkétezer fölfegyverzett embert.
verso 6
Azután elküldte őket Mózes a harcba, törzsenként ezret, és velük Fineást, Eleázár pap fiát is, mivel a szent edények és a riadókürtök az ő keze alatt voltak.
verso 7
És harcoltak Midján ellen, ahogy megparancsolta az Úr Mózesnek, és megöltek minden férfit.
verso 8
Az áldozatul esettekkel együtt megölték Midján királyait is: Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Midján öt királyát. Bálámot, Beór fiát is megölték fegyverrel.
verso 9
A midjániak feleségeit és kisdedeiket azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elzsákmányolták minden jószágukat, minden nyájukat és egész vagyonukat.
verso 10
Fölperzseltek minden várost és minden falut, ahol a midjániak laktak.
verso 11
Azután az egész zsákmányt, minden embert és állatot
verso 12
odavittek Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiainak gyülekezetéhez, a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
verso 13
Kiment tehát Mózes, Eleázár pap és a gyülekezet minden vezetője eléjük a táboron kívülre.
verso 14
De Mózes megharagudott a sereg vezetőire, az ezredesekre és századosokra, akik megjöttek a harcból.
verso 15
Azt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az összes asszonynépet?
verso 16
Pedig ők voltak, akik Izráel fiait Bálám tanácsára hűtlenségre bírták az Úr ellen Peór kedvéért. Ezért érte csapás az Úr gyülekezetét.
verso 17
Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket és minden asszonyt, aki már volt együtt férfival.
verso 18
De hagyjatok életben magatoknak minden leánygyermeket, aki még nem volt együtt férfival.
verso 19
Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Aki pedig megölt valakit, és aki hullát érintett, mind tisztítsa meg magát a harmadik és a hetedik napon a foglyaival együtt;
verso 20
minden ruhát, minden bőrből való holmit, minden kecskeszőrből való készítményt és minden faeszközt tisztítsatok meg.
verso 21
Eleázár pap pedig azt mondta a katonáknak, akik a harcból visszatértek: Ez a törvény rendelkezése, amelyet az Úr parancsolt Mózesnek:
verso 22
Az aranyat, az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ónt és az ólmot mindenképpen,
verso 23
de minden egyebet is, ami állja a tüzet, vigyétek át a tűzön, és megtisztul, de a tisztító vízzel is tisztítsátok meg. Minden mást pedig, ami nem állja a tüzet, vízen vigyetek át.
verso 24
Ruhátokat pedig mossátok ki a hetedik napon, és tiszták lesztek. Utána bemehettek a táborba.
verso 25
Újra szólt az Úr Mózesnek, és azt mondta:
verso 26
Vedd számba a megszerzett prédát, az embereket és az állatokat Eleázár pappal és a gyülekezet családfőivel.
verso 27
Felezd meg a prédát a harcolók és az egész gyülekezet között.
verso 28
Vegyél egy részt az Úrnak a harcoló férfiaktól, ötszázból egyet az emberek közül és az ökrök, a szamarak és a juhok közül ugyanúgy.
verso 29
Az ő fele részükből vegyétek el ezt, és adjad Eleázár papnak az Úrnak szóló felemelt áldozatul.
verso 30
Az Izráel fiainak járó fele részből pedig ötvenenként végy el egy prédát emberekből, ökrökből, szamarakból, juhokból és minden állatból. Add azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékáról gondoskodnak.
verso 31
És úgy cselekedett Mózes és Eleázár, a pap, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
verso 32
A préda, azaz annak a zsákmánynak maradéka, amelyet a harcoló nép zsákmányolt, hatszázhetvenötezer juh,
verso 35
A leányok közül emberi lélek, aki nem volt együtt férfival, összesen harminckétezer volt.
verso 36
Ez volt az egyik fele a harcból hazatértek zsákmányának: háromszázharminchétezer-ötszáz juh.
verso 37
Az Úr része pedig a juhokból hatszázhetvenöt volt.
verso 38
Az ökör pedig harminchatezer, és azokból az Úr része hetvenkettő.
verso 39
A szamár harmincezer-ötszáz volt, belőlük az Úr része hatvanegy.
verso 40
Emberi lélek pedig tizenhatezer volt, ebből az Úr része harminckét lélek.
verso 41
Ezután Mózes az Úrnak adományként járó részt Eleázár papnak adta, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
verso 42
Az Izráel fiaira eső másik fele részt elvette Mózes a harcosoktól.
verso 43
A zsákmány gyülekezetre eső fele része ez volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh,
verso 46
ember pedig tizenhatezer lélek.
verso 47
Az Izráel fiaira eső fele részből pedig egyet-egyet vett el Mózes minden ötvenből, emberekből és állatokból egyaránt, és a lévitáknak adta őket, akik az Úr hajlékáról gondoskodnak, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.
verso 48
Akkor odamentek Mózeshez a hadsereg vezetői, az ezredesek és századosok,
verso 49
és azt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid megszámláltuk a harcosokat, akik a kezünk alatt voltak, és senki sem veszett el közülünk.
verso 50
Ezért mindenki elhozta az Úrnak szóló áldozatul, amit talált: aranyeszközöket, karláncokat, karpereceket, gyűrűket, fülbevalókat, nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az Úr előtt.
verso 51
Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat és az összes ékszerfélét.
verso 52
Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok fölajánlottak az Úrnak, tizenhatezer-hétszázötven sékel volt.
verso 53
A harcosok közül mindenki zsákmányolt magának is.
verso 54
Miután elvette Mózes és Eleázár pap az aranyat az ezredesektől és századosoktól, bevitték a gyülekezet sátrába, az Úr elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.
Libros
