Mózes negyedik könyve
capítulo 35
verso 1
Azután így szólt az Úr Mózeshez Móáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:
verso 2
Parancsold meg Izráel fiainak, hogy örökségül kapott birtokukból Lévi fiainak adjanak át városokat lakóhelyül. A városok körül pedig adjatok legelőt is a lévitáknak,
verso 3
hogy azokban a városokban lakjanak, a legelők pedig marháiknak, jószágaiknak és mindenféle állatuknak a tartására szolgáljanak.
verso 4
A városoknak, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától kifelé ezerkönyöknyire terjedjenek a legelői körös-körül.
verso 5
Mérjetek azért a városon kívül, kelet felől kétezer könyököt, dél felől is kétezer, nyugat felől kétezer és észak felől kétezer könyököt úgy, hogy a város középen legyen. Ez legyen számukra a városok legelője.
verso 6
A városok közül pedig, amelyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, arra rendelve, hogy oda menekülhessen, aki embert ölt. Ezeken kívül negyvenkét várost adjatok.
verso 7
Összesen tehát negyvennyolc várost kell adnotok a lévitáknak legelőikkel együtt.
verso 8
Úgy adjátok a városokat Izráel fiainak örökségéből, hogy attól, akinek több van, többet vegyetek, és attól, akinek kevesebb jutott, kevesebbet vegyetek el. Mindegyik törzs a neki jutó örökséghez mérten adjon városaiból a lévitáknak.
verso 9
Ezután azt mondta az Úr Mózesnek:
verso 10
Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: „Amikor átmentek a Jordánon Kánaán földjére,
verso 11
válasszatok ki városokat, amelyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda menekülhessen a gyilkos, ha nem szándékosan öl meg valakit.
verso 12
Legyenek e városok menedékül a vérbosszuló ellen, hogy ne haljon meg a gyilkos, amíg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.
verso 13
A városok közül hat legyen menedékvárosul.
verso 14
Hármat jelöljetek ki a Jordánon túl és hármat Kánaán földjén; ezek menedékvárosok legyenek.
verso 15
Menedékül legyen ez a hat város Izráel fiainak, a jövevényeknek és a közöttük lakozó idegeneknek, hogy oda menekülhessen az, aki nem szándékosan ölt meg valakit.
verso 16
Ha azonban valaki vaseszközzel úgy üt meg mást, hogy az belehal, gyilkos az. Halállal kell lakolnia.
verso 17
Ha valaki a kezébe kerülő kővel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy belehal, gyilkos az. Halállal kell lakolnia.
verso 18
Vagy ha valaki a kezébe kerülő faeszközzel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy belehal, gyilkos az. Halállal kell lakolnia.
verso 19
Maga a vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost. Ölje meg, mihelyt találkozik vele.
verso 20
Ha valaki gyűlöletből ellöki a másikat, vagy szántszándékkal úgy hajít rá valamit, hogy az belehal,
verso 21
vagy ellenséges indulatból üti meg úgy a kezével, hogy belehal, halállal kell lakolnia, mert gyilkos az. A vérbosszuló rokon ölje meg, mihelyt találkozik vele.
verso 22
Ha pedig csak hirtelen, ellenséges indulat nélkül löki meg a másikat, vagy nem szántszándékkal dobta meg valamilyen eszközzel
verso 23
vagy kővel, amely halált okozhat, de úgy ejtette rá, hogy nem látta, és az belehalt, ámbár nem volt ő annak ellensége, nem is kereste annak vesztét,
verso 24
akkor e törvények szerint ítéljen a gyülekezet az emberölő és a vérbosszuló rokon között.
verso 25
Mentse meg a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokon kezéből, és küldje vissza a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladt, és lakjon abban, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap.
verso 26
Ha pedig kimegy a gyilkos menedékvárosának határából, amelybe szaladt,
verso 27
és a vérbosszuló rokon menedékvárosának határán kívül találja őt, akkor megölheti az a vérbosszuló rokon a gyilkost, nem terheli őt annak vére.
verso 28
Mert menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig. De a főpap halála után visszatérhet a gyilkos az ő öröksége földjére.
verso 29
Ezek legyenek nálatok az ítélettételre szolgáló rendelkezések nemzedékről nemzedékre minden lakhelyeteken.
verso 30
Ha valaki megöl valakit, csak tanúk szavára szabad megölni a gyilkost. De egy tanú nem lehet elég senki ellen a halálos ítélethez.
verso 31
Az olyan gyilkos életéért azonban ne fogadjatok el váltságdíjat, aki halálra méltó gonosz, hanem halállal kell lakolnia.
verso 32
A főpap haláláig attól sem fogadhattok el váltságdíjat, hogy visszamehessen, és öröksége földjén lakozzék, aki a menedékvárosába futott.
verso 33
Ne szentségtelenítsétek meg azt a földet, amelyen laktok. Mert a vér megszentségteleníti a földet, és a földnek nem lehet engesztelést szerezni a rajta kiöntött vér miatt, csak annak vére által, aki kiontotta.
verso 34
Ne tegyétek hát tisztátalanná azt a földet, ahol laktok, ahol én is lakozom. Mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.”
Libros
