chapter 15
Most pedig emlékeztetlek titeket, testvérek, a jó hírre, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amely mellett állást foglaltatok.
Ha szilárdan ragaszkodtok a jó hírhez, amelyet hirdettem nektek, meg is menekültök. Máskülönben hiába lettetek hívők.
Mert az egyik első dolog, amit továbbadtam nektek azok közül, amit én is kaptam, az volt, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint,
hogy eltemették, hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,
és hogy megjelent Kéfásnak, aztán a tizenkettőnek.
Azután megjelent több mint 500 testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még velünk vannak, bár némelyek meghaltak.
Majd megjelent Jakabnak, aztán az összes apostolnak.
Mindenki közül utolsónak pedig, mint egy koraszülöttnek, megjelent nekem is.
Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak nevezzenek, mivel üldöztem Isten gyülekezetét.
De Isten ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően vagyok apostol. És a ki nem érdemelt kedvessége nem bizonyult hiábavalónak, hiszen mindnyájuknál többet fáradoztam, de ez nem az én érdemem, hanem a ki nem érdemelt kedvességé, amelyet Isten mutatott ki irántam.
Mi pedig ezt hirdetjük, akár én, akár ők, és ti így lettetek hívők.
Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan van az, hogy némelyek köztetek azt mondják, nem támadnak fel a halottak?
Ha csakugyan nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel.
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor semmi kétség, hogy hiábavaló prédikálnunk, és hiábavaló a hitünk is.
Sőt, Isten hamis tanúi is leszünk, mert azt mondjuk, hogy feltámasztotta Krisztust, pedig nem is támasztotta fel, ha tényleg nem támadnak fel a halottak.
Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.
Továbbá, ha Krisztus nem támadt fel, hasztalan a hitetek, és bűnösök maradtok.
Akkor azok is örökre elvesztek, akik Krisztus követőiként haltak meg.
Ha a Krisztusba vetett reményünk csak ezt az életet érinti, mi vagyunk a legszánalomraméltóbb emberek.
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, elsőként azok közül, akik meghaltak.
Mivel egy ember miatt lett a halál, egy ember által van a feltámadás is.
Mert ahogy Ádám miatt mindenki meghal, úgy Krisztusnak köszönhetően mindenki életre fog kelni.
De mindenki a megfelelő sorrendben: először Krisztus, ezt követően, a jelenléte idején, azok, akik Krisztushoz tartoznak.
Azután a végén átadja a királyságot Istenének és Atyjának, miután megsemmisített minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt.
Mert addig kell királyként uralkodnia, míg Isten a lába alá nem vet minden ellenséget.
Majd megsemmisül az utolsó ellenség, a halál.
Mert Isten „mindent a lába alá vetett”. De amikor azt mondja, hogy minden alá lett vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki mindent alávetett neki.
Miután pedig Isten mindent alávetett neki, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenkinek.
Különben mit tesznek majd azok, akik abból a célból keresztelkednek meg, hogy halottak legyenek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, akkor ők miért keresztelkednek meg abból a célból, hogy halottak legyenek?
Miért vagyunk mi is folyton veszélyben?
Naponta szembenézek a halállal. Ugyanolyan biztos ez, mint az, hogy büszke vagyok rátok, testvérek, akik Krisztus Jézus, a mi Urunk tanítványai vagytok.
Ha másokhoz hasonlóan vadállatokkal harcoltam Efézusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk”.
Ne vezessenek félre titeket. A rossz társaság megrontja a hasznos szokásokat.
Térjetek észhez, tegyétek azt, ami helyes, és ne éljetek bűnösen. Néhányatoknak nincsen ismeretük Istenről. Azért mondom ezeket, hogy elszégyelljétek magatokat.
Valaki talán ezt kérdezi: „Hogyan támadnak fel a halottak? Igen, milyen testük lesz, amikor feltámadnak?”
Te esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, csak ha előbb elhal.
Amit pedig vetsz, az nem a növény, amely majd kifejlődik, hanem a puszta mag, legyen az búzáé vagy bármi egyébé.
Isten pedig testet ad annak, úgy, ahogy a kedvére van, minden egyes magnak a maga testét.
Nem minden test ugyanolyan test, hanem más az emberek teste, és más a háziállatoké, más a madarak teste, és más a halaké.
És vannak égi testek meg földi testek. De másmilyen az égi testek dicsősége, és másmilyen a földi testeké.
Másmilyen a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége. Még az egyik csillag dicsősége is különbözik a másikétól.
Így van a halottak feltámadásával is. A testet romlottságban vetik el, és romolhatatlanságban támad fel.
Gyalázatban vetik el, és dicsőségben támad fel. Gyengeségben vetik el, és erőben támad fel.
Fizikai testet vetnek el, és szellemi test támad fel. Ha van fizikai test, van szellemi is.
Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élő emberré lett.” Az utolsó Ádám életadó szellemmé lett.
De nem a szellemi az első, hanem a fizikai, és utána következik a szellemi.
Az első ember a földből való volt, és a porból alkották. A második ember az égből való.
Amilyen volt a porból alkotott, olyan a többi porból alkotott is, és amilyen az égi, olyan a többi égi is.
És ahogy hasonlítunk arra, akit a porból alkottak, úgy hasonlóvá fogunk válni ahhoz is, aki égi.
Azt mondom azonban, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten királyságát, sem romlottság nem örököl romolhatatlanságot.
Most szent titkot mondok el nektek: nem mind fogunk halálalvásba merülni, de mind át fogunk változni,
egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszó idején. Mert a trombita szólni fog, és a halottak feltámadnak romolhatatlan testben, és mi átváltozunk.
Mert ennek, ami romlandó, romolhatatlanná kell lennie, és ennek, ami halandó, halhatatlanná kell lennie.
Mikor pedig ez, ami romlandó, romolhatatlanná lesz, és ez, ami halandó, halhatatlanná lesz, akkor beteljesedik, ami meg van írva: „Elnyelte a halált örökre.”
„Halál, hol a győzelmed? Halál, hol a fullánkod?”
A halált okozó fullánk a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
De Istennek hála, mert ő megadja nekünk a győzelmet Jézus Krisztus, a mi Urunk által!
Tehát, szeretett testvéreim, legyetek rendíthetetlenek, tántoríthatatlanok, és mindig bőven legyen tennivalótok az Úr munkájában, tudva azt, hogy fáradozásotok az Úr szolgálatában nem hiábavaló.