⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
A korintusziaknak írt első levél
capítulo 15
verso 1
Most pedig emlékeztetlek titeket, testvérek, a jó hírre, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amely mellett állást foglaltatok.
verso 2
Ha szilárdan ragaszkodtok a jó hírhez, amelyet hirdettem nektek, meg is menekültök. Máskülönben hiába lettetek hívők.
verso 3
Mert az egyik első dolog, amit továbbadtam nektek azok közül, amit én is kaptam, az volt, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint,
verso 4
hogy eltemették, hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,
verso 5
és hogy megjelent Kéfásnak, aztán a tizenkettőnek.
verso 6
Azután megjelent több mint 500 testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még velünk vannak, bár némelyek meghaltak.
verso 7
Majd megjelent Jakabnak, aztán az összes apostolnak.
verso 8
Mindenki közül utolsónak pedig, mint egy koraszülöttnek, megjelent nekem is.
verso 9
Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak nevezzenek, mivel üldöztem Isten gyülekezetét.
verso 10
De Isten ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően vagyok apostol. És a ki nem érdemelt kedvessége nem bizonyult hiábavalónak, hiszen mindnyájuknál többet fáradoztam, de ez nem az én érdemem, hanem a ki nem érdemelt kedvességé, amelyet Isten mutatott ki irántam.
verso 11
Mi pedig ezt hirdetjük, akár én, akár ők, és ti így lettetek hívők.
verso 12
Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan van az, hogy némelyek köztetek azt mondják, nem támadnak fel a halottak?
verso 13
Ha csakugyan nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel.
verso 14
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor semmi kétség, hogy hiábavaló prédikálnunk, és hiábavaló a hitünk is.
verso 15
Sőt, Isten hamis tanúi is leszünk, mert azt mondjuk, hogy feltámasztotta Krisztust, pedig nem is támasztotta fel, ha tényleg nem támadnak fel a halottak.
verso 16
Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.
verso 17
Továbbá, ha Krisztus nem támadt fel, hasztalan a hitetek, és bűnösök maradtok.
verso 18
Akkor azok is örökre elvesztek, akik Krisztus követőiként haltak meg.
verso 19
Ha a Krisztusba vetett reményünk csak ezt az életet érinti, mi vagyunk a legszánalomraméltóbb emberek.
verso 20
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, elsőként azok közül, akik meghaltak.
verso 21
Mivel egy ember miatt lett a halál, egy ember által van a feltámadás is.
verso 22
Mert ahogy Ádám miatt mindenki meghal, úgy Krisztusnak köszönhetően mindenki életre fog kelni.
verso 23
De mindenki a megfelelő sorrendben: először Krisztus, ezt követően, a jelenléte idején, azok, akik Krisztushoz tartoznak.
verso 24
Azután a végén átadja a királyságot Istenének és Atyjának, miután megsemmisített minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt.
verso 25
Mert addig kell királyként uralkodnia, míg Isten a lába alá nem vet minden ellenséget.
verso 26
Majd megsemmisül az utolsó ellenség, a halál.
verso 27
Mert Isten „mindent a lába alá vetett”. De amikor azt mondja, hogy minden alá lett vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki mindent alávetett neki.
verso 28
Miután pedig Isten mindent alávetett neki, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenkinek.
verso 29
Különben mit tesznek majd azok, akik abból a célból keresztelkednek meg, hogy halottak legyenek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, akkor ők miért keresztelkednek meg abból a célból, hogy halottak legyenek?
verso 30
Miért vagyunk mi is folyton veszélyben?
verso 31
Naponta szembenézek a halállal. Ugyanolyan biztos ez, mint az, hogy büszke vagyok rátok, testvérek, akik Krisztus Jézus, a mi Urunk tanítványai vagytok.
verso 32
Ha másokhoz hasonlóan vadállatokkal harcoltam Efézusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk”.
verso 33
Ne vezessenek félre titeket. A rossz társaság megrontja a hasznos szokásokat.
verso 34
Térjetek észhez, tegyétek azt, ami helyes, és ne éljetek bűnösen. Néhányatoknak nincsen ismeretük Istenről. Azért mondom ezeket, hogy elszégyelljétek magatokat.
verso 35
Valaki talán ezt kérdezi: „Hogyan támadnak fel a halottak? Igen, milyen testük lesz, amikor feltámadnak?”
verso 36
Te esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, csak ha előbb elhal.
verso 37
Amit pedig vetsz, az nem a növény, amely majd kifejlődik, hanem a puszta mag, legyen az búzáé vagy bármi egyébé.
verso 38
Isten pedig testet ad annak, úgy, ahogy a kedvére van, minden egyes magnak a maga testét.
verso 39
Nem minden test ugyanolyan test, hanem más az emberek teste, és más a háziállatoké, más a madarak teste, és más a halaké.
verso 40
És vannak égi testek meg földi testek. De másmilyen az égi testek dicsősége, és másmilyen a földi testeké.
verso 41
Másmilyen a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége. Még az egyik csillag dicsősége is különbözik a másikétól.
verso 42
Így van a halottak feltámadásával is. A testet romlottságban vetik el, és romolhatatlanságban támad fel.
verso 43
Gyalázatban vetik el, és dicsőségben támad fel. Gyengeségben vetik el, és erőben támad fel.
verso 44
Fizikai testet vetnek el, és szellemi test támad fel. Ha van fizikai test, van szellemi is.
verso 45
Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élő emberré lett.” Az utolsó Ádám életadó szellemmé lett.
verso 46
De nem a szellemi az első, hanem a fizikai, és utána következik a szellemi.
verso 47
Az első ember a földből való volt, és a porból alkották. A második ember az égből való.
verso 48
Amilyen volt a porból alkotott, olyan a többi porból alkotott is, és amilyen az égi, olyan a többi égi is.
verso 49
És ahogy hasonlítunk arra, akit a porból alkottak, úgy hasonlóvá fogunk válni ahhoz is, aki égi.
verso 50
Azt mondom azonban, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten királyságát, sem romlottság nem örököl romolhatatlanságot.
verso 51
Most szent titkot mondok el nektek: nem mind fogunk halálalvásba merülni, de mind át fogunk változni,
verso 52
egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszó idején. Mert a trombita szólni fog, és a halottak feltámadnak romolhatatlan testben, és mi átváltozunk.
verso 53
Mert ennek, ami romlandó, romolhatatlanná kell lennie, és ennek, ami halandó, halhatatlanná kell lennie.
verso 54
Mikor pedig ez, ami romlandó, romolhatatlanná lesz, és ez, ami halandó, halhatatlanná lesz, akkor beteljesedik, ami meg van írva: „Elnyelte a halált örökre.”
verso 55
„Halál, hol a győzelmed? Halál, hol a fullánkod?”
verso 56
A halált okozó fullánk a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
verso 57
De Istennek hála, mert ő megadja nekünk a győzelmet Jézus Krisztus, a mi Urunk által!
verso 58
Tehát, szeretett testvéreim, legyetek rendíthetetlenek, tántoríthatatlanok, és mindig bőven legyen tennivalótok az Úr munkájában, tudva azt, hogy fáradozásotok az Úr szolgálatában nem hiábavaló.
Libros
