⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A korintusziaknak írt első levél
15. fejezet
1. vers
Most pedig emlékeztetlek titeket, testvérek, a jó hírre, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amely mellett állást foglaltatok.
2. vers
Ha szilárdan ragaszkodtok a jó hírhez, amelyet hirdettem nektek, meg is menekültök. Máskülönben hiába lettetek hívők.
3. vers
Mert az egyik első dolog, amit továbbadtam nektek azok közül, amit én is kaptam, az volt, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint,
4. vers
hogy eltemették, hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,
5. vers
és hogy megjelent Kéfásnak, aztán a tizenkettőnek.
6. vers
Azután megjelent több mint 500 testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még velünk vannak, bár némelyek meghaltak.
7. vers
Majd megjelent Jakabnak, aztán az összes apostolnak.
8. vers
Mindenki közül utolsónak pedig, mint egy koraszülöttnek, megjelent nekem is.
9. vers
Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, és nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak nevezzenek, mivel üldöztem Isten gyülekezetét.
10. vers
De Isten ki nem érdemelt kedvességének köszönhetően vagyok apostol. És a ki nem érdemelt kedvessége nem bizonyult hiábavalónak, hiszen mindnyájuknál többet fáradoztam, de ez nem az én érdemem, hanem a ki nem érdemelt kedvességé, amelyet Isten mutatott ki irántam.
11. vers
Mi pedig ezt hirdetjük, akár én, akár ők, és ti így lettetek hívők.
12. vers
Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan van az, hogy némelyek köztetek azt mondják, nem támadnak fel a halottak?
13. vers
Ha csakugyan nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel.
14. vers
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor semmi kétség, hogy hiábavaló prédikálnunk, és hiábavaló a hitünk is.
15. vers
Sőt, Isten hamis tanúi is leszünk, mert azt mondjuk, hogy feltámasztotta Krisztust, pedig nem is támasztotta fel, ha tényleg nem támadnak fel a halottak.
16. vers
Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.
17. vers
Továbbá, ha Krisztus nem támadt fel, hasztalan a hitetek, és bűnösök maradtok.
18. vers
Akkor azok is örökre elvesztek, akik Krisztus követőiként haltak meg.
19. vers
Ha a Krisztusba vetett reményünk csak ezt az életet érinti, mi vagyunk a legszánalomraméltóbb emberek.
20. vers
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, elsőként azok közül, akik meghaltak.
21. vers
Mivel egy ember miatt lett a halál, egy ember által van a feltámadás is.
22. vers
Mert ahogy Ádám miatt mindenki meghal, úgy Krisztusnak köszönhetően mindenki életre fog kelni.
23. vers
De mindenki a megfelelő sorrendben: először Krisztus, ezt követően, a jelenléte idején, azok, akik Krisztushoz tartoznak.
24. vers
Azután a végén átadja a királyságot Istenének és Atyjának, miután megsemmisített minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt.
25. vers
Mert addig kell királyként uralkodnia, míg Isten a lába alá nem vet minden ellenséget.
26. vers
Majd megsemmisül az utolsó ellenség, a halál.
27. vers
Mert Isten „mindent a lába alá vetett”. De amikor azt mondja, hogy minden alá lett vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki mindent alávetett neki.
28. vers
Miután pedig Isten mindent alávetett neki, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenkinek.
29. vers
Különben mit tesznek majd azok, akik abból a célból keresztelkednek meg, hogy halottak legyenek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, akkor ők miért keresztelkednek meg abból a célból, hogy halottak legyenek?
30. vers
Miért vagyunk mi is folyton veszélyben?
31. vers
Naponta szembenézek a halállal. Ugyanolyan biztos ez, mint az, hogy büszke vagyok rátok, testvérek, akik Krisztus Jézus, a mi Urunk tanítványai vagytok.
32. vers
Ha másokhoz hasonlóan vadállatokkal harcoltam Efézusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk”.
33. vers
Ne vezessenek félre titeket. A rossz társaság megrontja a hasznos szokásokat.
34. vers
Térjetek észhez, tegyétek azt, ami helyes, és ne éljetek bűnösen. Néhányatoknak nincsen ismeretük Istenről. Azért mondom ezeket, hogy elszégyelljétek magatokat.
35. vers
Valaki talán ezt kérdezi: „Hogyan támadnak fel a halottak? Igen, milyen testük lesz, amikor feltámadnak?”
36. vers
Te esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, csak ha előbb elhal.
37. vers
Amit pedig vetsz, az nem a növény, amely majd kifejlődik, hanem a puszta mag, legyen az búzáé vagy bármi egyébé.
38. vers
Isten pedig testet ad annak, úgy, ahogy a kedvére van, minden egyes magnak a maga testét.
39. vers
Nem minden test ugyanolyan test, hanem más az emberek teste, és más a háziállatoké, más a madarak teste, és más a halaké.
40. vers
És vannak égi testek meg földi testek. De másmilyen az égi testek dicsősége, és másmilyen a földi testeké.
41. vers
Másmilyen a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége. Még az egyik csillag dicsősége is különbözik a másikétól.
42. vers
Így van a halottak feltámadásával is. A testet romlottságban vetik el, és romolhatatlanságban támad fel.
43. vers
Gyalázatban vetik el, és dicsőségben támad fel. Gyengeségben vetik el, és erőben támad fel.
44. vers
Fizikai testet vetnek el, és szellemi test támad fel. Ha van fizikai test, van szellemi is.
45. vers
Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élő emberré lett.” Az utolsó Ádám életadó szellemmé lett.
46. vers
De nem a szellemi az első, hanem a fizikai, és utána következik a szellemi.
47. vers
Az első ember a földből való volt, és a porból alkották. A második ember az égből való.
48. vers
Amilyen volt a porból alkotott, olyan a többi porból alkotott is, és amilyen az égi, olyan a többi égi is.
49. vers
És ahogy hasonlítunk arra, akit a porból alkottak, úgy hasonlóvá fogunk válni ahhoz is, aki égi.
50. vers
Azt mondom azonban, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten királyságát, sem romlottság nem örököl romolhatatlanságot.
51. vers
Most szent titkot mondok el nektek: nem mind fogunk halálalvásba merülni, de mind át fogunk változni,
52. vers
egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszó idején. Mert a trombita szólni fog, és a halottak feltámadnak romolhatatlan testben, és mi átváltozunk.
53. vers
Mert ennek, ami romlandó, romolhatatlanná kell lennie, és ennek, ami halandó, halhatatlanná kell lennie.
54. vers
Mikor pedig ez, ami romlandó, romolhatatlanná lesz, és ez, ami halandó, halhatatlanná lesz, akkor beteljesedik, ami meg van írva: „Elnyelte a halált örökre.”
55. vers
„Halál, hol a győzelmed? Halál, hol a fullánkod?”
56. vers
A halált okozó fullánk a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
57. vers
De Istennek hála, mert ő megadja nekünk a győzelmet Jézus Krisztus, a mi Urunk által!
58. vers
Tehát, szeretett testvéreim, legyetek rendíthetetlenek, tántoríthatatlanok, és mindig bőven legyen tennivalótok az Úr munkájában, tudva azt, hogy fáradozásotok az Úr szolgálatában nem hiábavaló.
Könyvek
