chapter 10
Testvérek, szeretném, ha tudnátok, hogy ősapáink mindnyájan a felhő alatt voltak, átmentek a tengeren,
megkeresztelkedtek Mózesbe a felhő és a tenger által,
ugyanazt az Istentől származó ételt ették,
és ugyanazt az Istentől származó italt itták. Mert abból a sziklából ittak, amely mintha követte volna őket. Ezt a sziklát Isten adta, és Krisztust jelképezi.
A legtöbbjük azonban nem nyerte el Isten tetszését, hiszen meghaltak a pusztában.
A történtekből tanulságokat vonhatunk le, hogy ne kívánjunk ártalmas dolgokat, ahogy ők kívántak.
Se bálványimádókká ne váljunk, mint egyesek közülük, ahogy meg van írva: „A nép leült enni és inni. Majd felkeltek mulatozni.”
És ne is éljünk szexuális erkölcstelenségben, mint ahogy egyesek közülük szexuális erkölcstelenséget követtek el, és aztán egyetlen nap 23 000-en haltak meg.
Jehovát se tegyük próbára, mint ahogy egyesek közülük próbára tették, és aztán megmarták őket a kígyók, és meghaltak.
És zúgolódók se legyünk, mint ahogy egyesek zúgolódtak közülük, és aztán megölte őket a pusztító.
Mindez azért történt velük, hogy tanuljunk belőle, és figyelmeztetésül írták le nekünk, akik a világrendszerek végén élünk.
Ezért aki úgy gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen.
Csak olyan kísértés ér benneteket, ami másokat is. De Isten hűséges, és nem fogja engedni, hogy olyan kísértés érjen titeket, amit már nem tudtok elviselni, hanem amikor kísértés ér titeket, a kivezető utat is elkészíti, hogy ki tudjatok tartani.
Így hát, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól!
Úgy szólok hozzátok, mint tisztán látó emberekhez, ítéljétek meg ti magatok, amit mondok.
Az áldás pohara, melyet megáldunk, vajon nem azt jelképezi, hogy hasznot merítünk Krisztus véréből? A kenyér, melyet megtörünk, vajon nem azt jelképezi, hogy hasznot merítünk Krisztus testéből?
Mivel egy kenyér van, mi, noha sokan vagyunk, egy test vagyunk, mert mindnyájan abból az egy kenyérből eszünk.
Vegyük az izraelitákat. Amikor az oltáron felajánlott áldozatokból ettek, az vajon nem olyan volt, mintha Istennel ettek volna?
Mit mondjak hát? Hogy a bálványáldozat vagy a bálvány számít valamit?
Nem, hanem azt mondom, hogy amiket a nemzetek áldoznak, a démonoknak áldozzák, és nem Istennek. Én pedig nem akarom, hogy a démonokkal osztozzatok.
Nem ihattok Jehova poharából is, és a démonok poharából is. Nem ehettek „Jehova asztaláról” is, és a démonok asztaláról is.
Vagy „féltékennyé tesszük Jehovát”? Csak nem vagyunk erősebbek nála?
Mindent szabad, de nem minden hasznos. Mindent szabad, de nem minden épít.
Senki se keresse a maga hasznát, hanem a másikét.
Bármit megehettek, amit a húspiacon árulnak, ne kérdezősködjetek a lelkiismeretetek miatt,
mert „Jehováé a föld, és minden, ami rajta van”.
Ha egy nem hívő meghív benneteket, és ti el akartok menni, egyetek meg mindent, amit elétek tesz, ne kérdezősködjetek a lelkiismeretetek miatt.
De ha valaki azt mondja nektek: „Áldozatként bemutatott étel ez”, ne egyetek amiatt, aki ezt mondta, és a lelkiismeret miatt.
Nem a ti lelkiismeretetekre gondolok, hanem a másik emberére. Mert nem akarom, hogy a másik személy lelkiismerete megítéljen amiatt, ahogy a szabadságomat használom.
Vajon jó, ha eszek, és hálát adok érte Istennek, ha mások viszont megítélnek emiatt?
Így tehát akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!
Vigyázzatok, hogy se zsidóknak, se görögöknek, se Isten gyülekezetének ne adjatok okot a botránkozásra,
mint ahogy én is igyekszem mindenkinek mindenben a kedvére tenni, nem a magam hasznát keresve, hanem inkább sok emberét, hogy megmenekülhessenek.