chapter 8
Ami pedig a bálványoknak felajánlott ételt illeti: Igaz, mindannyian tudunk valamennyit erről. Ám az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít.
Ha valaki azt gondolja, hogy tud valamit, attól még nem tud annyit, amennyit kellene.
De ha valaki szereti Istent, azt Isten ismeri.
A bálványoknak felajánlott ételek evéséről tudjuk, hogy a bálvány az égvilágon semmit sem jelent, és hogy csak egy Isten van.
Mert még ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok „isten” és sok „úr”,
számunkra valójában egy Isten van, az Atya, akitől van minden, mi pedig őérte vagyunk, és egy Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, mi pedig őáltala vagyunk.
Ám nem mindenki tudja ezt. Amikor némelyek, akik korábban bálványimádók voltak, olyat esznek, amit bálványáldozatnak tartanak, akkor a lelkiismeretük, mivel gyenge, beszennyeződik.
Pedig az étel nem visz minket közelebb Istenhez. Nem járunk rosszabbul, ha nem eszünk, és nem járunk jobban, ha eszünk.
Jogotok van dönteni, de mindig vigyázzatok, hogy a döntésetekkel ne okozzátok azok botlását, akik gyengék.
Mert ha az, aki gyenge, azt látná, hogy te, aki tudod mindezt, egy bálványtemplomban eszel, vajon nem arra fogja késztetni a lelkiismerete, hogy bálványnak áldozott ételt egyen?
A tudásoddal tehát a bukását okozod annak, aki gyenge, a testvérednek, akiért Krisztus meghalt.
Amikor így vétkeztek a testvéreitek ellen, és megsebzitek a gyenge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek.
Ezért ha étel miatt botránkozik meg a testvérem, inkább nem eszem húst soha többé, nehogy megbotránkoztassam.