Siralmak

Chapters:

1 2 3 4 5

verse #1

Hogy elhomályosult a fénylő arany, a színarany!
Szétszórva hevernek a szent kövek minden utcasarkon!

verse #2

Sion drága fiait, akik egykor finom arannyal értek fel,
csak agyagkorsónak tekintették,
fazekas keze művének!

verse #3

Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy megszoptassák kölykeiket.
Népem lánya viszont kegyetlen, mint a struccok a pusztában.

verse #4

A csecsemő nyelve az ínyéhez tapad a szomjúságtól.
A gyermekek kenyérért könyörögnek, de senki sem ad nekik.

verse #5

Akik finomságokat ettek, azok éhezve fekszenek az utcákon.
Akik drága ruhákat viselve nevelkedtek, hamurakásokat ölelgetnek.

verse #6

Népem lányának súlyosabb a büntetése, mint amit Szodoma kapott a bűnéért,
amely egy szempillantás alatt elpusztult, és amelyen nem segített senki.

verse #7

Nazireusai tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél.
Pirosabbak voltak, mint a korall, ragyogtak, mint a zafír.

verse #8

Külsejük immár a koromnál is sötétebb,
rájuk sem lehet ismerni az utcán.
Bőrük összeaszott a csontjukon; olyan, mint a kiszáradt fa.

verse #9

Jobb azoknak, akiket kard ölt meg, mint az éhen halóknak,
akik a mező terméketlenségétől átszúrtan sorvadnak el.

verse #10

Irgalmas asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket.
A gyász táplálékává lettek nekik, amikor népem lánya összeomlott.

verse #11

Jehova kiadta dühét,
kiontotta lángoló haragját.
Tüzet gyújt Sionban, és az megemészti alapjait.

verse #12

A föld királyai és a termékeny föld egyetlen lakója sem hitte,
hogy az ellenfél és az ellenség bevonul Jeruzsálem kapuin.

verse #13

Prófétáinak bűne és papjainak vétke miatt történt ez,
akik kiontották benne az igazságosak vérét.

verse #14

Vakon bolyongtak az utcákon.

Beszennyezte őket a vér,
senki sem érhet ruhájukhoz.

verse #15

„Távozzatok! Tisztátalanok! – kiáltják nekik. – Távozzatok! Távozzatok! Ne érjetek hozzánk!”
Hontalanok lettek, és csak bolyonganak.
Az emberek ezt mondták a nemzetek között: „Nem maradhatnak itt nálunk.

verse #16

Jehova maga szórta szét őket.
Nem néz többé rájuk jóindulattal.
Az emberek nem tisztelik a papokat, nem kedveznek a véneknek sem.”

verse #17

Szemünk még most is epedve várja a segítséget, de mindhiába.
Újra és újra olyan nemzetre tekintettünk, amely képtelen volt arra, hogy megmentsen.

verse #18

Minden lépésünket figyelték, így nem járhattunk köztereinken.
Közel a végünk. Leteltek napjaink, mert eljött a végünk.

verse #19

Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok.
Üldöztek minket a hegyeken, leselkedtek ránk a pusztában.

verse #20

Az éltető lehelet, Jehova felkentje, foglyul esett nagy vermükben,
ő, akiről azt mondtuk: „Árnyékában élünk majd a nemzetek között.”

verse #21

Csak ujjongj és örülj, ó, Edom lánya, aki Úc földjén laksz!
De hozzád is eljut majd a pohár. Megrészegülsz, és meztelen leszel.

verse #22

Vége már a vétkedért járó büntetésnek, ó, Sion lánya!
Ő nem visz többé száműzetésbe.
Isten most a te vétkedre fordítja a figyelmét, ó, Edom lánya!
Leleplezi majd bűneidet.

Chapters:

1 2 3 4 5