capitolul 4
Hogy elhomályosult a fénylő arany, a színarany!
Szétszórva hevernek a szent kövek minden utcasarkon!
Sion drága fiait, akik egykor finom arannyal értek fel,
csak agyagkorsónak tekintették,
fazekas keze művének!
Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy megszoptassák kölykeiket.
Népem lánya viszont kegyetlen, mint a struccok a pusztában.
A csecsemő nyelve az ínyéhez tapad a szomjúságtól.
A gyermekek kenyérért könyörögnek, de senki sem ad nekik.
Akik finomságokat ettek, azok éhezve fekszenek az utcákon.
Akik drága ruhákat viselve nevelkedtek, hamurakásokat ölelgetnek.
Népem lányának súlyosabb a büntetése, mint amit Szodoma kapott a bűnéért,
amely egy szempillantás alatt elpusztult, és amelyen nem segített senki.
Nazireusai tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél.
Pirosabbak voltak, mint a korall, ragyogtak, mint a zafír.
Külsejük immár a koromnál is sötétebb,
rájuk sem lehet ismerni az utcán.
Bőrük összeaszott a csontjukon; olyan, mint a kiszáradt fa.
Jobb azoknak, akiket kard ölt meg, mint az éhen halóknak,
akik a mező terméketlenségétől átszúrtan sorvadnak el.
Irgalmas asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket.
A gyász táplálékává lettek nekik, amikor népem lánya összeomlott.
Jehova kiadta dühét,
kiontotta lángoló haragját.
Tüzet gyújt Sionban, és az megemészti alapjait.
A föld királyai és a termékeny föld egyetlen lakója sem hitte,
hogy az ellenfél és az ellenség bevonul Jeruzsálem kapuin.
Prófétáinak bűne és papjainak vétke miatt történt ez,
akik kiontották benne az igazságosak vérét.
Vakon bolyongtak az utcákon.
Beszennyezte őket a vér,
senki sem érhet ruhájukhoz.
„Távozzatok! Tisztátalanok! – kiáltják nekik. – Távozzatok! Távozzatok! Ne érjetek hozzánk!”
Hontalanok lettek, és csak bolyonganak.
Az emberek ezt mondták a nemzetek között: „Nem maradhatnak itt nálunk.
Jehova maga szórta szét őket.
Nem néz többé rájuk jóindulattal.
Az emberek nem tisztelik a papokat, nem kedveznek a véneknek sem.”
Szemünk még most is epedve várja a segítséget, de mindhiába.
Újra és újra olyan nemzetre tekintettünk, amely képtelen volt arra, hogy megmentsen.
Minden lépésünket figyelték, így nem járhattunk köztereinken.
Közel a végünk. Leteltek napjaink, mert eljött a végünk.
Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok.
Üldöztek minket a hegyeken, leselkedtek ránk a pusztában.
Az éltető lehelet, Jehova felkentje, foglyul esett nagy vermükben,
ő, akiről azt mondtuk: „Árnyékában élünk majd a nemzetek között.”
Csak ujjongj és örülj, ó, Edom lánya, aki Úc földjén laksz!
De hozzád is eljut majd a pohár. Megrészegülsz, és meztelen leszel.
Vége már a vétkedért járó büntetésnek, ó, Sion lánya!
Ő nem visz többé száműzetésbe.
Isten most a te vétkedre fordítja a figyelmét, ó, Edom lánya!
Leleplezi majd bűneidet.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly