⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Siralmak

4. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4 5


א [álef]


1. vers

Hogy elhomályosult a fénylő arany, a színarany!
Szétszórva hevernek a szent kövek minden utcasarkon!


ב [béth]


2. vers

Sion drága fiait, akik egykor finom arannyal értek fel,
csak agyagkorsónak tekintették,
fazekas keze művének!


ג [gímel]


3. vers

Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy megszoptassák kölykeiket.
Népem lánya viszont kegyetlen, mint a struccok a pusztában.


ד [dáleth]


4. vers

A csecsemő nyelve az ínyéhez tapad a szomjúságtól.
A gyermekek kenyérért könyörögnek, de senki sem ad nekik.


ה [hé]


5. vers

Akik finomságokat ettek, azok éhezve fekszenek az utcákon.
Akik drága ruhákat viselve nevelkedtek, hamurakásokat ölelgetnek.


ו [wáw]


6. vers

Népem lányának súlyosabb a büntetése, mint amit Szodoma kapott a bűnéért,
amely egy szempillantás alatt elpusztult, és amelyen nem segített senki.


ז [zajin]


7. vers

Nazireusai tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél.
Pirosabbak voltak, mint a korall, ragyogtak, mint a zafír.


ח [chéth]


8. vers

Külsejük immár a koromnál is sötétebb,
rájuk sem lehet ismerni az utcán.
Bőrük összeaszott a csontjukon; olyan, mint a kiszáradt fa.


ט [téth]


9. vers

Jobb azoknak, akiket kard ölt meg, mint az éhen halóknak,
akik a mező terméketlenségétől átszúrtan sorvadnak el.


י [jódh]


10. vers

Irgalmas asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket.
A gyász táplálékává lettek nekik, amikor népem lánya összeomlott.


כ [káf]


11. vers

Jehova kiadta dühét,
kiontotta lángoló haragját.
Tüzet gyújt Sionban, és az megemészti alapjait.


ל [lámedh]


12. vers

A föld királyai és a termékeny föld egyetlen lakója sem hitte,
hogy az ellenfél és az ellenség bevonul Jeruzsálem kapuin.


מ [mém]


13. vers

Prófétáinak bűne és papjainak vétke miatt történt ez,
akik kiontották benne az igazságosak vérét.


נ [nún]


14. vers

Vakon bolyongtak az utcákon.

Beszennyezte őket a vér,
senki sem érhet ruhájukhoz.


ס [számekh]


15. vers

„Távozzatok! Tisztátalanok! – kiáltják nekik. – Távozzatok! Távozzatok! Ne érjetek hozzánk!”
Hontalanok lettek, és csak bolyonganak.
Az emberek ezt mondták a nemzetek között: „Nem maradhatnak itt nálunk.


פ [pé]


16. vers

Jehova maga szórta szét őket.
Nem néz többé rájuk jóindulattal.
Az emberek nem tisztelik a papokat, nem kedveznek a véneknek sem.”


ע [ajin]


17. vers

Szemünk még most is epedve várja a segítséget, de mindhiába.
Újra és újra olyan nemzetre tekintettünk, amely képtelen volt arra, hogy megmentsen.


צ [cádhé]


18. vers

Minden lépésünket figyelték, így nem járhattunk köztereinken.
Közel a végünk. Leteltek napjaink, mert eljött a végünk.


ק [qóf]


19. vers

Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok.
Üldöztek minket a hegyeken, leselkedtek ránk a pusztában.


ר [rés]


20. vers

Az éltető lehelet, Jehova felkentje, foglyul esett nagy vermükben,
ő, akiről azt mondtuk: „Árnyékában élünk majd a nemzetek között.”


ש [szín]


21. vers

Csak ujjongj és örülj, ó, Edom lánya, aki Úc földjén laksz!
De hozzád is eljut majd a pohár. Megrészegülsz, és meztelen leszel.


ת [táw]


22. vers

Vége már a vétkedért járó büntetésnek, ó, Sion lánya!
Ő nem visz többé száműzetésbe.
Isten most a te vétkedre fordítja a figyelmét, ó, Edom lánya!
Leleplezi majd bűneidet.

Fejezetek:


Könyvek