⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Siralmak
4. fejezet
א [álef]
1. vers
Hogy elhomályosult a fénylő arany, a színarany!
Szétszórva hevernek a szent kövek minden utcasarkon!
ב [béth]
2. vers
Sion drága fiait, akik egykor finom arannyal értek fel,
csak agyagkorsónak tekintették,
fazekas keze művének!
ג [gímel]
3. vers
Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy megszoptassák kölykeiket.
Népem lánya viszont kegyetlen, mint a struccok a pusztában.
ד [dáleth]
4. vers
A csecsemő nyelve az ínyéhez tapad a szomjúságtól.
A gyermekek kenyérért könyörögnek, de senki sem ad nekik.
ה [hé]
5. vers
Akik finomságokat ettek, azok éhezve fekszenek az utcákon.
Akik drága ruhákat viselve nevelkedtek, hamurakásokat ölelgetnek.
ו [wáw]
6. vers
Népem lányának súlyosabb a büntetése, mint amit Szodoma kapott a bűnéért,
amely egy szempillantás alatt elpusztult, és amelyen nem segített senki.
ז [zajin]
7. vers
Nazireusai tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél.
Pirosabbak voltak, mint a korall, ragyogtak, mint a zafír.
ח [chéth]
8. vers
Külsejük immár a koromnál is sötétebb,
rájuk sem lehet ismerni az utcán.
Bőrük összeaszott a csontjukon; olyan, mint a kiszáradt fa.
ט [téth]
9. vers
Jobb azoknak, akiket kard ölt meg, mint az éhen halóknak,
akik a mező terméketlenségétől átszúrtan sorvadnak el.
י [jódh]
10. vers
Irgalmas asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket.
A gyász táplálékává lettek nekik, amikor népem lánya összeomlott.
כ [káf]
11. vers
Jehova kiadta dühét,
kiontotta lángoló haragját.
Tüzet gyújt Sionban, és az megemészti alapjait.
ל [lámedh]
12. vers
A föld királyai és a termékeny föld egyetlen lakója sem hitte,
hogy az ellenfél és az ellenség bevonul Jeruzsálem kapuin.
מ [mém]
13. vers
Prófétáinak bűne és papjainak vétke miatt történt ez,
akik kiontották benne az igazságosak vérét.
נ [nún]
14. vers
Vakon bolyongtak az utcákon.
Beszennyezte őket a vér,
senki sem érhet ruhájukhoz.
ס [számekh]
15. vers
„Távozzatok! Tisztátalanok! – kiáltják nekik. – Távozzatok! Távozzatok! Ne érjetek hozzánk!”
Hontalanok lettek, és csak bolyonganak.
Az emberek ezt mondták a nemzetek között: „Nem maradhatnak itt nálunk.
פ [pé]
16. vers
Jehova maga szórta szét őket.
Nem néz többé rájuk jóindulattal.
Az emberek nem tisztelik a papokat, nem kedveznek a véneknek sem.”
ע [ajin]
17. vers
Szemünk még most is epedve várja a segítséget, de mindhiába.
Újra és újra olyan nemzetre tekintettünk, amely képtelen volt arra, hogy megmentsen.
צ [cádhé]
18. vers
Minden lépésünket figyelték, így nem járhattunk köztereinken.
Közel a végünk. Leteltek napjaink, mert eljött a végünk.
ק [qóf]
19. vers
Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok.
Üldöztek minket a hegyeken, leselkedtek ránk a pusztában.
ר [rés]
20. vers
Az éltető lehelet, Jehova felkentje, foglyul esett nagy vermükben,
ő, akiről azt mondtuk: „Árnyékában élünk majd a nemzetek között.”
ש [szín]
21. vers
Csak ujjongj és örülj, ó, Edom lánya, aki Úc földjén laksz!
De hozzád is eljut majd a pohár. Megrészegülsz, és meztelen leszel.
ת [táw]
22. vers
Vége már a vétkedért járó büntetésnek, ó, Sion lánya!
Ő nem visz többé száműzetésbe.
Isten most a te vétkedre fordítja a figyelmét, ó, Edom lánya!
Leleplezi majd bűneidet.
Könyvek
