Siralmak

Capítulos:

1 2 3 4 5

verso 1

Hogy elhomályosult a fénylő arany, a színarany!
Szétszórva hevernek a szent kövek minden utcasarkon!

verso 2

Sion drága fiait, akik egykor finom arannyal értek fel,
csak agyagkorsónak tekintették,
fazekas keze művének!

verso 3

Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy megszoptassák kölykeiket.
Népem lánya viszont kegyetlen, mint a struccok a pusztában.

verso 4

A csecsemő nyelve az ínyéhez tapad a szomjúságtól.
A gyermekek kenyérért könyörögnek, de senki sem ad nekik.

verso 5

Akik finomságokat ettek, azok éhezve fekszenek az utcákon.
Akik drága ruhákat viselve nevelkedtek, hamurakásokat ölelgetnek.

verso 6

Népem lányának súlyosabb a büntetése, mint amit Szodoma kapott a bűnéért,
amely egy szempillantás alatt elpusztult, és amelyen nem segített senki.

verso 7

Nazireusai tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél.
Pirosabbak voltak, mint a korall, ragyogtak, mint a zafír.

verso 8

Külsejük immár a koromnál is sötétebb,
rájuk sem lehet ismerni az utcán.
Bőrük összeaszott a csontjukon; olyan, mint a kiszáradt fa.

verso 9

Jobb azoknak, akiket kard ölt meg, mint az éhen halóknak,
akik a mező terméketlenségétől átszúrtan sorvadnak el.

verso 10

Irgalmas asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket.
A gyász táplálékává lettek nekik, amikor népem lánya összeomlott.

verso 11

Jehova kiadta dühét,
kiontotta lángoló haragját.
Tüzet gyújt Sionban, és az megemészti alapjait.

verso 12

A föld királyai és a termékeny föld egyetlen lakója sem hitte,
hogy az ellenfél és az ellenség bevonul Jeruzsálem kapuin.

verso 13

Prófétáinak bűne és papjainak vétke miatt történt ez,
akik kiontották benne az igazságosak vérét.

verso 14

Vakon bolyongtak az utcákon.

Beszennyezte őket a vér,
senki sem érhet ruhájukhoz.

verso 15

„Távozzatok! Tisztátalanok! – kiáltják nekik. – Távozzatok! Távozzatok! Ne érjetek hozzánk!”
Hontalanok lettek, és csak bolyonganak.
Az emberek ezt mondták a nemzetek között: „Nem maradhatnak itt nálunk.

verso 16

Jehova maga szórta szét őket.
Nem néz többé rájuk jóindulattal.
Az emberek nem tisztelik a papokat, nem kedveznek a véneknek sem.”

verso 17

Szemünk még most is epedve várja a segítséget, de mindhiába.
Újra és újra olyan nemzetre tekintettünk, amely képtelen volt arra, hogy megmentsen.

verso 18

Minden lépésünket figyelték, így nem járhattunk köztereinken.
Közel a végünk. Leteltek napjaink, mert eljött a végünk.

verso 19

Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok.
Üldöztek minket a hegyeken, leselkedtek ránk a pusztában.

verso 20

Az éltető lehelet, Jehova felkentje, foglyul esett nagy vermükben,
ő, akiről azt mondtuk: „Árnyékában élünk majd a nemzetek között.”

verso 21

Csak ujjongj és örülj, ó, Edom lánya, aki Úc földjén laksz!
De hozzád is eljut majd a pohár. Megrészegülsz, és meztelen leszel.

verso 22

Vége már a vétkedért járó büntetésnek, ó, Sion lánya!
Ő nem visz többé száműzetésbe.
Isten most a te vétkedre fordítja a figyelmét, ó, Edom lánya!
Leleplezi majd bűneidet.

Capítulos:

1 2 3 4 5