A korintusziaknak írt második levél

Chapters:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 4 → ⇥

verse #1

Így hát nem adjuk fel, hiszen azért szolgálhatunk, mert Isten irgalmas volt velünk.

verse #2

Inkább hátat fordítunk a szégyellni való, alattomos dolgoknak, nem csapunk be másokat, és Isten szavát sem hamisítjuk meg. Mivel ismertté tesszük az igazságot, Isten előtt ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének.

verse #3

Ha leplezett a jó hír, melyet hirdetünk, azok között leplezett, akik elpusztulnak,

verse #4

akik között ennek a világrendszernek az istene megvakította a nem hívők elméjét, hogy ne lássák annak a dicsőséges jó hírnek a fényét, amely Krisztusról szól, aki teljesen olyan, mint Isten.

verse #5

Mert nem magunkról prédikálunk, hanem Jézus Krisztusról, aki az Urunk, magunkról pedig azt hirdetjük, hogy a szolgáitok vagyunk Jézusért.

verse #6

Mert Isten az, aki ezt mondta: „Ragyogjon elő a világosság a sötétségből”, hogy megvilágosítsa a szívünket Isten dicsőséges ismeretének a fénye, amely visszatükröződik Krisztus arcán.

verse #7

Ez a kincsünk azonban cserépedényekben van, hogy egyértelmű legyen, hogy a szokásosnál nagyobb erő Istentől származik, és nem tőlünk.

verse #8

Minden téren szorult helyzetben vagyunk, de nem annyira, hogy ne tudnánk mozdulni. Tanácstalanok vagyunk, de van kiút.

verse #9

Üldöznek minket, de nem vagyunk cserben hagyva. Leterítenek bennünket, de nem pusztítanak el.

verse #10

Mindig halálos veszélyt kell elviselnünk a testünkben, ahogy Jézusnak, hogy olyan legyen az életünk a testünkben, mint az övé.

verse #11

Mert mi, akik élünk, mindig halálos veszéllyel nézünk szembe Jézusért, hogy halandó testünkben olyan életet éljünk, mint ő.

verse #12

Bár halállal nézünk szembe, ez ahhoz járul hozzá, hogy ti élhettek.

verse #13

Meg van írva: „Volt hitem, ezért beszéltem.” Mivel ugyanilyen a hitünk, mi is beszélünk,

verse #14

tudva azt, hogy aki feltámasztotta Jézust, az Jézussal együtt minket is fel fog támasztani, és veletek együtt elé fog vinni.

verse #15

Mert mindez értetek van, hogy a már most is nagy ki nem érdemelt kedvesség még nagyobb legyen, mivel sokan adnak hálát Istennek, hozzájárulva a dicsőségéhez.

verse #16

Így tehát nem adjuk fel. Még ha a külsőnk sorvad is, a belsőnk napról napra megújul.

verse #17

Mert noha a nyomorúság pillanatnyi és könnyű, olyan dicsőséget szerez nekünk, amely egyre jobban felülmúl mindent, és örök.

verse #18

Eközben nem a láthatókon tartjuk a szemünket, hanem a láthatatlanokon. Mert a láthatók ideiglenesek, a láthatatlanok ellenben örökké tartanak.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13