A korintusziaknak írt második levél

Chapters:

… 8 9 10 11 12 13   ⇤ ← 10 → ⇥

verse #1

Én, Pál – bár egyszerűnek tűnök, amikor ott vagyok köztetek, de bátornak, amikor távol vagyok –, azzal a szelídséggel és kedvességgel kérlellek titeket, amit Krisztus is kimutatott.

verse #2

Arra számítok, hogy bátran és határozottan kell fellépnem némelyekkel szemben, akik szerint úgy viselkedünk, mint a világ. Nagyon remélem, hogy nem kerül erre sor, amikor ott leszek.

verse #3

Mert bár ebben a világban élünk, nem úgy harcolunk, mint az emberek a világban.

verse #4

Fegyvereink ugyanis nem olyanok, amilyeneket a világban lévő emberek használnak, hanem amilyenekről Isten gondoskodik. Velük képesek vagyunk legyőzni mélyen gyökerező dolgokat.

verse #5

Mert okoskodásokat rontunk le, és minden akadályt, amelyet Isten ismerete ellen emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen Krisztusnak.

verse #6

És készek vagyunk megbüntetni mindenkit, aki engedetlen, de csak miután bizonyítottátok, hogy mindenben engedelmesek vagytok.

verse #7

Ti látszat alapján ítéltek. Ha valaki magabiztosan azt gondolja, hogy ő Krisztusé, azt a tényt se felejtse el, hogy ahogy ő Krisztusé, úgy mi is.

verse #8

Mert még ha kissé túl sokat dicsekednék is azzal a hatalommal, amelyet az Úr azért adott, hogy építsünk, ne pedig leromboljunk benneteket, akkor sem szégyenülnék meg.

verse #9

De nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy meg akarlak félemlíteni titeket a leveleimmel.

verse #10

Mert ezt mondják: „Levelei súlyosak és erélyesek, de a megjelenése erőtlen, a beszéde pedig megvetni való.”

verse #11

Az ilyen ember vegye számításba azt, hogy amit a leveleinkben írunk, amikor távol vagyunk tőletek, azt meg is fogjuk tenni, amikor ott leszünk nálatok.

verse #12

Mert mi nem merjük magunkat azokhoz sorolni vagy hasonlítani, akik felmagasztalják magukat. Amikor viszont ők a saját értékrendjük alapján ítélik meg magukat, és önmagukhoz hasonlítják magukat, kiderül, hogy ostobák.

verse #13

Mi pedig nem azzal fogunk dicsekedni, ami a kijelölt területünkön kívül van, hanem azzal, amit az Isten által kijelölt területünk határain belül értünk el, ahova ti is tartoztok.

verse #14

Igen, amikor elmentünk hozzátok, nem léptük át a kijelölt területünket, mintha ti nem tartoznátok oda, mert mi voltunk az elsők, akik még hozzátok is eljutottak a Krisztusról szóló jó hírrel.

verse #15

Nem, nem azzal dicsekszünk, ami a kijelölt területünkön kívül van, vagyis másvalakinek a fáradozásaival, hanem reméljük, hogy erősödik a hitetek, és ezzel a munkánknak is nagyobb eredménye lesz a területünkön. Akkor még többet tudunk majd tenni,

verse #16

mert más vidékeken is szeretnénk hirdetni a jó hírt, nem csak a tiéteken. Így nem azzal dicsekszünk, amit már más megvalósított a területén.

verse #17

„Aki pedig dicsekszik, Jehovával dicsekedjen.”

verse #18

Mert Jehova azt a személyt fogadja el, akit ő magasztal fel, és nem azt, aki saját magát.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13