A korintusziaknak írt második levél

Capítulos:

… 8 9 10 11 12 13   ⇤ ← 10 → ⇥

verso 1

Én, Pál – bár egyszerűnek tűnök, amikor ott vagyok köztetek, de bátornak, amikor távol vagyok –, azzal a szelídséggel és kedvességgel kérlellek titeket, amit Krisztus is kimutatott.

verso 2

Arra számítok, hogy bátran és határozottan kell fellépnem némelyekkel szemben, akik szerint úgy viselkedünk, mint a világ. Nagyon remélem, hogy nem kerül erre sor, amikor ott leszek.

verso 3

Mert bár ebben a világban élünk, nem úgy harcolunk, mint az emberek a világban.

verso 4

Fegyvereink ugyanis nem olyanok, amilyeneket a világban lévő emberek használnak, hanem amilyenekről Isten gondoskodik. Velük képesek vagyunk legyőzni mélyen gyökerező dolgokat.

verso 5

Mert okoskodásokat rontunk le, és minden akadályt, amelyet Isten ismerete ellen emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen Krisztusnak.

verso 6

És készek vagyunk megbüntetni mindenkit, aki engedetlen, de csak miután bizonyítottátok, hogy mindenben engedelmesek vagytok.

verso 7

Ti látszat alapján ítéltek. Ha valaki magabiztosan azt gondolja, hogy ő Krisztusé, azt a tényt se felejtse el, hogy ahogy ő Krisztusé, úgy mi is.

verso 8

Mert még ha kissé túl sokat dicsekednék is azzal a hatalommal, amelyet az Úr azért adott, hogy építsünk, ne pedig leromboljunk benneteket, akkor sem szégyenülnék meg.

verso 9

De nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy meg akarlak félemlíteni titeket a leveleimmel.

verso 10

Mert ezt mondják: „Levelei súlyosak és erélyesek, de a megjelenése erőtlen, a beszéde pedig megvetni való.”

verso 11

Az ilyen ember vegye számításba azt, hogy amit a leveleinkben írunk, amikor távol vagyunk tőletek, azt meg is fogjuk tenni, amikor ott leszünk nálatok.

verso 12

Mert mi nem merjük magunkat azokhoz sorolni vagy hasonlítani, akik felmagasztalják magukat. Amikor viszont ők a saját értékrendjük alapján ítélik meg magukat, és önmagukhoz hasonlítják magukat, kiderül, hogy ostobák.

verso 13

Mi pedig nem azzal fogunk dicsekedni, ami a kijelölt területünkön kívül van, hanem azzal, amit az Isten által kijelölt területünk határain belül értünk el, ahova ti is tartoztok.

verso 14

Igen, amikor elmentünk hozzátok, nem léptük át a kijelölt területünket, mintha ti nem tartoznátok oda, mert mi voltunk az elsők, akik még hozzátok is eljutottak a Krisztusról szóló jó hírrel.

verso 15

Nem, nem azzal dicsekszünk, ami a kijelölt területünkön kívül van, vagyis másvalakinek a fáradozásaival, hanem reméljük, hogy erősödik a hitetek, és ezzel a munkánknak is nagyobb eredménye lesz a területünkön. Akkor még többet tudunk majd tenni,

verso 16

mert más vidékeken is szeretnénk hirdetni a jó hírt, nem csak a tiéteken. Így nem azzal dicsekszünk, amit már más megvalósított a területén.

verso 17

„Aki pedig dicsekszik, Jehovával dicsekedjen.”

verso 18

Mert Jehova azt a személyt fogadja el, akit ő magasztal fel, és nem azt, aki saját magát.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13