⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
A korintusziaknak írt második levél
capítulo 11
verso 1
Bárcsak elviselnétek engem, még ha esztelennek tűnök is! De hisz el is viseltek!
verso 2
Mert féltő gonddal óvlak titeket, ahogy Isten is, mivel személyesen ígértelek benneteket feleségül egy férfinak, hogy mint tiszta szüzet mutassalak be titeket Krisztusnak.
verso 3
De félek, hogy amint a kígyó ravaszul tévútra vezette Évát, úgy a ti gondolkodásotok is megromolhat, és már nem lesztek olyan őszinték és tiszták, mint ahogy az Krisztushoz illik.
verso 4
Mert az a helyzet, hogy ha valaki odamegy, és mást prédikál Jézusról, mint mi, vagy más szellemet hoz, mint amit kaptatok, vagy más jó hírt hoz, mint amit elfogadtatok, könnyen egyetértetek azzal, amit mond.
verso 5
Szerintem semmiben sem vagyok rosszabb a ti kiváló apostolaitoknál.
verso 6
De még ha nem beszélek is ügyesen, Istent ismerem, és ezt egyértelműen megmutattuk nektek mindenben.
verso 7
Vagy bűnt követtem el azzal, hogy megaláztam magamat, hogy titeket fel lehessen magasztalni, mert örömmel és ingyen hirdettem nektek az Isten jó hírét?
verso 8
Más gyülekezetektől vettem el, amire szükségem volt, és elfogadtam a segítségüket, hogy titeket szolgálhassalak.
verso 9
Amikor viszont ott voltam nálatok, és szükségem volt valamire, senkinek sem voltam a terhére, mert a Makedóniából jött testvérek bőségesen elláttak azzal, amire szükségem volt. Igen, semmiképpen sem akartam a terhetekre lenni, és nem is szeretnék soha.
verso 10
Amilyen biztos, hogy keresztényként az igazat mondom, olyan biztos, hogy erre mindig büszke leszek Akhája vidékén.
verso 11
Miért? Talán mert nem szeretlek benneteket? Isten tudja, hogy szeretlek titeket.
verso 12
Én pedig továbbra is tenni fogom, amit eddig is tettem, hogy ne legyen ürügyük dicsekedni azoknak, akik dicsekednek a tisztségükkel, és egyenlőek akarnak lenni velünk.
verso 13
Mert az ilyenek hamis apostolok, megtévesztő munkások, akik Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.
verso 14
Nem is csoda, hiszen maga Sátán is folyton átváltoztatja magát a világosság angyalává.
verso 15
Semmi különös sincs tehát abban, ha a szolgái is folyton átváltoztatják magukat az igazságosság szolgáivá. De az fog történni velük, amit a tetteik alapján megérdemelnek.
verso 16
Ismét mondom: senki ne gondolja, hogy esztelen vagyok. Ha pedig mégis ezt gondoljátok, fogadjatok el esztelennek, hogy én is dicsekedhessek egy kicsit.
verso 17
Azzal, amit most mondok, nem az Úr példáját követem, hanem egy esztelen emberét, aki magabiztosan dicsekszik.
verso 18
Mivel sokan dicsekednek olyasmivel, amivel a világ, én is dicsekedni fogok.
verso 19
Annyira „értelmesek” vagytok, hogy örömmel elviselitek az eszteleneket.
verso 20
Igen, bárkit elviseltek, aki rabszolgává tesz benneteket, aki feléli, amitek van, aki elveszi, amitek van, aki fölétek emeli magát, és aki arcul üt titeket.
verso 21
Szégyenletes ránk nézve, hogy ilyesmit mondok, mivel úgy tűnhet, mintha gyengén léptünk volna fel.
De ha mások bátran lépnek fel – esztelenül beszélek –, akkor én is.
verso 22
Ők héberek? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is.
verso 23
Krisztus szolgái? Úgy felelek, akár egy őrült, hisz én még inkább az vagyok: Többet dolgoztam, többször voltam börtönben, számtalanszor megvertek, gyakran voltam közel a halálhoz.
verso 24
A zsidóktól ötször kaptam egy híján 40 botütést.
verso 25
Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjt és egy napot a nyílt vízen töltöttem.
verso 26
Gyakran utaztam, veszélybe kerültem a folyók, az útonállók, a saját népem és a nemzetek miatt, veszélybe kerültem a városban, a pusztában, a tengeren és hamis testvérek között.
verso 27
Sokat fáradoztam, vesződtem, gyakran töltöttem álmatlanul az éjszakát, éheztem, szomjaztam, sokszor nem volt mit ennem, fáztam, és nem volt elég ruhám.
verso 28
Mindezeken kívül nap mint nap még az a nyomás is rám nehezedik, hogy aggódom az összes gyülekezetért.
verso 29
Kicsoda gyenge, hogy én ne volnék az? Kit botránkoztatnak meg, hogy én ne lennék felháborodva?
verso 30
Ha dicsekednem kell, azokkal fogok dicsekedni, amik megmutatják, milyen gyenge vagyok.
verso 31
Az Úr Jézus Istene és Atyja, akinek dicséret jár mindörökké, tudja, hogy nem hazudok.
verso 32
Damaszkuszban az Aretász király alá tartozó kormányzó őröket állított a város kapuiba, hogy elfogjon,
verso 33
de a falban levő egyik ablakon át leengedtek egy kosárban, és megmenekültem a kezéből.
Libros
