⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A korintusziaknak írt második levél
11. fejezet
1. vers
Bárcsak elviselnétek engem, még ha esztelennek tűnök is! De hisz el is viseltek!
2. vers
Mert féltő gonddal óvlak titeket, ahogy Isten is, mivel személyesen ígértelek benneteket feleségül egy férfinak, hogy mint tiszta szüzet mutassalak be titeket Krisztusnak.
3. vers
De félek, hogy amint a kígyó ravaszul tévútra vezette Évát, úgy a ti gondolkodásotok is megromolhat, és már nem lesztek olyan őszinték és tiszták, mint ahogy az Krisztushoz illik.
4. vers
Mert az a helyzet, hogy ha valaki odamegy, és mást prédikál Jézusról, mint mi, vagy más szellemet hoz, mint amit kaptatok, vagy más jó hírt hoz, mint amit elfogadtatok, könnyen egyetértetek azzal, amit mond.
5. vers
Szerintem semmiben sem vagyok rosszabb a ti kiváló apostolaitoknál.
6. vers
De még ha nem beszélek is ügyesen, Istent ismerem, és ezt egyértelműen megmutattuk nektek mindenben.
7. vers
Vagy bűnt követtem el azzal, hogy megaláztam magamat, hogy titeket fel lehessen magasztalni, mert örömmel és ingyen hirdettem nektek az Isten jó hírét?
8. vers
Más gyülekezetektől vettem el, amire szükségem volt, és elfogadtam a segítségüket, hogy titeket szolgálhassalak.
9. vers
Amikor viszont ott voltam nálatok, és szükségem volt valamire, senkinek sem voltam a terhére, mert a Makedóniából jött testvérek bőségesen elláttak azzal, amire szükségem volt. Igen, semmiképpen sem akartam a terhetekre lenni, és nem is szeretnék soha.
10. vers
Amilyen biztos, hogy keresztényként az igazat mondom, olyan biztos, hogy erre mindig büszke leszek Akhája vidékén.
11. vers
Miért? Talán mert nem szeretlek benneteket? Isten tudja, hogy szeretlek titeket.
12. vers
Én pedig továbbra is tenni fogom, amit eddig is tettem, hogy ne legyen ürügyük dicsekedni azoknak, akik dicsekednek a tisztségükkel, és egyenlőek akarnak lenni velünk.
13. vers
Mert az ilyenek hamis apostolok, megtévesztő munkások, akik Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.
14. vers
Nem is csoda, hiszen maga Sátán is folyton átváltoztatja magát a világosság angyalává.
15. vers
Semmi különös sincs tehát abban, ha a szolgái is folyton átváltoztatják magukat az igazságosság szolgáivá. De az fog történni velük, amit a tetteik alapján megérdemelnek.
16. vers
Ismét mondom: senki ne gondolja, hogy esztelen vagyok. Ha pedig mégis ezt gondoljátok, fogadjatok el esztelennek, hogy én is dicsekedhessek egy kicsit.
17. vers
Azzal, amit most mondok, nem az Úr példáját követem, hanem egy esztelen emberét, aki magabiztosan dicsekszik.
18. vers
Mivel sokan dicsekednek olyasmivel, amivel a világ, én is dicsekedni fogok.
19. vers
Annyira „értelmesek” vagytok, hogy örömmel elviselitek az eszteleneket.
20. vers
Igen, bárkit elviseltek, aki rabszolgává tesz benneteket, aki feléli, amitek van, aki elveszi, amitek van, aki fölétek emeli magát, és aki arcul üt titeket.
21. vers
Szégyenletes ránk nézve, hogy ilyesmit mondok, mivel úgy tűnhet, mintha gyengén léptünk volna fel.
De ha mások bátran lépnek fel – esztelenül beszélek –, akkor én is.
22. vers
Ők héberek? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is.
23. vers
Krisztus szolgái? Úgy felelek, akár egy őrült, hisz én még inkább az vagyok: Többet dolgoztam, többször voltam börtönben, számtalanszor megvertek, gyakran voltam közel a halálhoz.
24. vers
A zsidóktól ötször kaptam egy híján 40 botütést.
25. vers
Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjt és egy napot a nyílt vízen töltöttem.
26. vers
Gyakran utaztam, veszélybe kerültem a folyók, az útonállók, a saját népem és a nemzetek miatt, veszélybe kerültem a városban, a pusztában, a tengeren és hamis testvérek között.
27. vers
Sokat fáradoztam, vesződtem, gyakran töltöttem álmatlanul az éjszakát, éheztem, szomjaztam, sokszor nem volt mit ennem, fáztam, és nem volt elég ruhám.
28. vers
Mindezeken kívül nap mint nap még az a nyomás is rám nehezedik, hogy aggódom az összes gyülekezetért.
29. vers
Kicsoda gyenge, hogy én ne volnék az? Kit botránkoztatnak meg, hogy én ne lennék felháborodva?
30. vers
Ha dicsekednem kell, azokkal fogok dicsekedni, amik megmutatják, milyen gyenge vagyok.
31. vers
Az Úr Jézus Istene és Atyja, akinek dicséret jár mindörökké, tudja, hogy nem hazudok.
32. vers
Damaszkuszban az Aretász király alá tartozó kormányzó őröket állított a város kapuiba, hogy elfogjon,
33. vers
de a falban levő egyik ablakon át leengedtek egy kosárban, és megmenekültem a kezéből.
Könyvek
