⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A korintusziaknak írt második levél
7. fejezet
1. vers
Mivel tehát ezeket az ígéreteket kaptuk, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat mindattól, ami beszennyezi a testet és a gondolkodást, és miközben mélységesen tiszteljük Istent, váljunk egyre tökéletesebbé a szentségben.
2. vers
Bárcsak a szívetekbe fogadnátok minket! Senkivel sem tettünk rosszat, senkire sem voltunk rossz hatással, senkit sem használtunk ki.
3. vers
Ezt nem azért mondom, hogy elítéljelek benneteket. Hiszen ahogy már mondtam, a szívünkben vagytok, bármi történjen is.
4. vers
Nagyon nyíltan beszélek veletek. Rendkívül büszke vagyok rátok. Teljesen megnyugodtam, és bármilyen nehézséget élünk is át, végtelen öröm tölt el.
5. vers
Ami azt illeti, amikor Makedóniába érkeztünk, nem könnyebbültünk meg, mert utána is sokféle nyomorúság ért minket – kívül harcok voltak, belül félelmek.
6. vers
De Isten, aki megvigasztalja a lehangoltakat, bennünket is megvigasztalt azáltal, hogy velünk volt Titusz.
7. vers
Ám emellett még az is vigasztaló volt nekünk, hogy Titusz megnyugodva tért vissza tőletek, hiszen azt a hírt hozta, hogy hiányzom nektek, hogy nagyon szomorúak vagytok, és nagyon aggódtok értem. Úgyhogy én még jobban örültem.
8. vers
Ezért még ha elszomorítottalak is benneteket a levelemmel, nem bánom. Bár eleinte bántam (mert láttam, hogy a levél elszomorított titeket, noha csak egy kis ideig),
9. vers
most már örülök, de nem azért, mert szomorúak voltatok, hanem azért, mert ez arra indított titeket, hogy megbánjátok a bűneiteket. A szomorúságotok pedig kedvére volt Istennek. Ezért nem volt a károtokra, amit mondtunk.
10. vers
Az a szomorúság, amely Isten kedvére van, bűnbánatra indít, és megmentéshez vezet. Ezen pedig nincs mit sajnálni. De a világra jellemző szomorúságnak a vége halál.
11. vers
Mert nézzétek, milyen őszinte igyekezet lett az eredménye annak, hogy úgy szomorodtatok el, hogy az kedvére van Istennek! Igen, megtisztultatok, igen, felháborodtatok, igen, mélységes tiszteletet éreztetek Isten iránt, igen, szerettétek volna megbánni a bűneiteket, igen, buzgók voltatok, és igen, helyrehoztátok azt, ami rossz! Mindenben helyesen jártatok el, hogy megoldjátok ezt az ügyet.
12. vers
Igaz, írtam nektek, de nem a miatt az ember miatt, aki elkövette a rosszat, és nem is a miatt, aki ellen elkövette, hanem azért, hogy kiderüljön előttetek és Isten előtt is, hogy mennyire igyekeztek megfogadni, amit mondtunk nektek.
13. vers
Ezért nyugodtunk meg.
De amellett, hogy megnyugodtunk, Titusz örömének még jobban örültünk, mivel mindnyájan felüdítettétek a szívét.
14. vers
Mert ha dicsekedtem neki veletek, nem szégyenültem meg, hanem ahogy igaz volt minden, amit mondtunk nektek, úgy igaz volt az is, amivel Titusznak dicsekedtünk.
15. vers
Még inkább elmélyül a szeretete irántatok, ahogy visszaemlékszik arra, hogy mindnyájan engedelmeskedtetek, és hogy nagy tisztelettel fogadtátok őt.
16. vers
Örülök, hogy mindenben bízhatok bennetek.
Könyvek
