⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A korintusziaknak írt második levél
4. fejezet
1. vers
Így hát nem adjuk fel, hiszen azért szolgálhatunk, mert Isten irgalmas volt velünk.
2. vers
Inkább hátat fordítunk a szégyellni való, alattomos dolgoknak, nem csapunk be másokat, és Isten szavát sem hamisítjuk meg. Mivel ismertté tesszük az igazságot, Isten előtt ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének.
3. vers
Ha leplezett a jó hír, melyet hirdetünk, azok között leplezett, akik elpusztulnak,
4. vers
akik között ennek a világrendszernek az istene megvakította a nem hívők elméjét, hogy ne lássák annak a dicsőséges jó hírnek a fényét, amely Krisztusról szól, aki teljesen olyan, mint Isten.
5. vers
Mert nem magunkról prédikálunk, hanem Jézus Krisztusról, aki az Urunk, magunkról pedig azt hirdetjük, hogy a szolgáitok vagyunk Jézusért.
6. vers
Mert Isten az, aki ezt mondta: „Ragyogjon elő a világosság a sötétségből”, hogy megvilágosítsa a szívünket Isten dicsőséges ismeretének a fénye, amely visszatükröződik Krisztus arcán.
7. vers
Ez a kincsünk azonban cserépedényekben van, hogy egyértelmű legyen, hogy a szokásosnál nagyobb erő Istentől származik, és nem tőlünk.
8. vers
Minden téren szorult helyzetben vagyunk, de nem annyira, hogy ne tudnánk mozdulni. Tanácstalanok vagyunk, de van kiút.
9. vers
Üldöznek minket, de nem vagyunk cserben hagyva. Leterítenek bennünket, de nem pusztítanak el.
10. vers
Mindig halálos veszélyt kell elviselnünk a testünkben, ahogy Jézusnak, hogy olyan legyen az életünk a testünkben, mint az övé.
11. vers
Mert mi, akik élünk, mindig halálos veszéllyel nézünk szembe Jézusért, hogy halandó testünkben olyan életet éljünk, mint ő.
12. vers
Bár halállal nézünk szembe, ez ahhoz járul hozzá, hogy ti élhettek.
13. vers
Meg van írva: „Volt hitem, ezért beszéltem.” Mivel ugyanilyen a hitünk, mi is beszélünk,
14. vers
tudva azt, hogy aki feltámasztotta Jézust, az Jézussal együtt minket is fel fog támasztani, és veletek együtt elé fog vinni.
15. vers
Mert mindez értetek van, hogy a már most is nagy ki nem érdemelt kedvesség még nagyobb legyen, mivel sokan adnak hálát Istennek, hozzájárulva a dicsőségéhez.
16. vers
Így tehát nem adjuk fel. Még ha a külsőnk sorvad is, a belsőnk napról napra megújul.
17. vers
Mert noha a nyomorúság pillanatnyi és könnyű, olyan dicsőséget szerez nekünk, amely egyre jobban felülmúl mindent, és örök.
18. vers
Eközben nem a láthatókon tartjuk a szemünket, hanem a láthatatlanokon. Mert a láthatók ideiglenesek, a láthatatlanok ellenben örökké tartanak.
Könyvek
