⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A korintusziaknak írt második levél
2. fejezet
1. vers
Mert úgy döntöttem, hogy nem szomorítalak el benneteket, amikor legközelebb elmegyek hozzátok.
2. vers
Mert ha elszomorítalak benneteket, ugyan ki vidít fel engem, hacsak nem azok, akiket szomorúvá tettem?
3. vers
Azért írtam azt, amit írtam, hogy amikor odamegyek, ne szomorodjak el azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mivel biztos vagyok benne, hogy ami nekem örömet szerez, az nektek is.
4. vers
Mivel gyötrődtem és szívből aggódtam, könnyek közt írtam nektek, nem azért, hogy elszomorodjatok, hanem hogy tudjátok, mennyire szeretlek titeket.
5. vers
Ha pedig valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított el, hanem bizonyos mértékig mindnyájatokat. De nem szeretnék túl erős szavakat használni.
6. vers
Épp elég az ilyennek az, ha a többség fegyelmezi.
7. vers
Inkább kedvesen bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy feleméssze a szomorúság.
8. vers
Ezért arra buzdítalak titeket, hogy biztosítsátok őt arról, hogy szeretitek.
9. vers
És azért is írok nektek, hogy lássam, sikerül-e mindenben engedelmeskednetek.
10. vers
Ha megbocsátotok valakinek valamit, azt én is meg fogom bocsátani. Igen, ha megbocsátottam valamit – ha volt valami, amit meg kellett bocsátanom –, azt azért tettem, hogy segítsek nektek, és erre Krisztus a tanúm.
11. vers
Azért fontos így tenni, hogy túl ne járjon az eszünkön Sátán, hiszen tudjuk, mi mindenben mesterkedik.
12. vers
Mikor pedig Troászba érkeztem, hogy hirdessem a Krisztusról szóló jó hírt, és megnyílt előttem egy ajtó az Úr munkájában,
13. vers
nyugtalan voltam a szívemben, mivel nem találtam Tituszt, a testvéremet. Így hát elbúcsúztam tőlük, és elindultam Makedóniába.
14. vers
De hála legyen Istennek, aki mindig diadalmenetben vezet bennünket Krisztussal, és általunk árasztja ismeretének az illatát mindenfelé!
15. vers
Mert Isten Krisztus jó illatának tekint minket azok között, akik meg fognak menekülni, és azok között is, akik el fognak pusztulni.
16. vers
Az utóbbiaknak a halál szaga a halálra, az előbbieknek az élet illata az életre. És ki képesített erre a szolgálatra?
17. vers
Mi, mert mi nem házalunk Isten szavával, mint sokan, hanem őszintén beszélünk, mint akiket Isten küldött. Igen, Isten előtt tesszük ezt, Krisztus tanítványaiként.
Könyvek
