⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A korintusziaknak írt második levél
10. fejezet
1. vers
Én, Pál – bár egyszerűnek tűnök, amikor ott vagyok köztetek, de bátornak, amikor távol vagyok –, azzal a szelídséggel és kedvességgel kérlellek titeket, amit Krisztus is kimutatott.
2. vers
Arra számítok, hogy bátran és határozottan kell fellépnem némelyekkel szemben, akik szerint úgy viselkedünk, mint a világ. Nagyon remélem, hogy nem kerül erre sor, amikor ott leszek.
3. vers
Mert bár ebben a világban élünk, nem úgy harcolunk, mint az emberek a világban.
4. vers
Fegyvereink ugyanis nem olyanok, amilyeneket a világban lévő emberek használnak, hanem amilyenekről Isten gondoskodik. Velük képesek vagyunk legyőzni mélyen gyökerező dolgokat.
5. vers
Mert okoskodásokat rontunk le, és minden akadályt, amelyet Isten ismerete ellen emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen Krisztusnak.
6. vers
És készek vagyunk megbüntetni mindenkit, aki engedetlen, de csak miután bizonyítottátok, hogy mindenben engedelmesek vagytok.
7. vers
Ti látszat alapján ítéltek. Ha valaki magabiztosan azt gondolja, hogy ő Krisztusé, azt a tényt se felejtse el, hogy ahogy ő Krisztusé, úgy mi is.
8. vers
Mert még ha kissé túl sokat dicsekednék is azzal a hatalommal, amelyet az Úr azért adott, hogy építsünk, ne pedig leromboljunk benneteket, akkor sem szégyenülnék meg.
9. vers
De nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy meg akarlak félemlíteni titeket a leveleimmel.
10. vers
Mert ezt mondják: „Levelei súlyosak és erélyesek, de a megjelenése erőtlen, a beszéde pedig megvetni való.”
11. vers
Az ilyen ember vegye számításba azt, hogy amit a leveleinkben írunk, amikor távol vagyunk tőletek, azt meg is fogjuk tenni, amikor ott leszünk nálatok.
12. vers
Mert mi nem merjük magunkat azokhoz sorolni vagy hasonlítani, akik felmagasztalják magukat. Amikor viszont ők a saját értékrendjük alapján ítélik meg magukat, és önmagukhoz hasonlítják magukat, kiderül, hogy ostobák.
13. vers
Mi pedig nem azzal fogunk dicsekedni, ami a kijelölt területünkön kívül van, hanem azzal, amit az Isten által kijelölt területünk határain belül értünk el, ahova ti is tartoztok.
14. vers
Igen, amikor elmentünk hozzátok, nem léptük át a kijelölt területünket, mintha ti nem tartoznátok oda, mert mi voltunk az elsők, akik még hozzátok is eljutottak a Krisztusról szóló jó hírrel.
15. vers
Nem, nem azzal dicsekszünk, ami a kijelölt területünkön kívül van, vagyis másvalakinek a fáradozásaival, hanem reméljük, hogy erősödik a hitetek, és ezzel a munkánknak is nagyobb eredménye lesz a területünkön. Akkor még többet tudunk majd tenni,
16. vers
mert más vidékeken is szeretnénk hirdetni a jó hírt, nem csak a tiéteken. Így nem azzal dicsekszünk, amit már más megvalósított a területén.
17. vers
„Aki pedig dicsekszik, Jehovával dicsekedjen.”
18. vers
Mert Jehova azt a személyt fogadja el, akit ő magasztal fel, és nem azt, aki saját magát.
Könyvek
