A korintusziaknak írt második levél

Capítulos:

… 4 5 6 7 8 …   ⇤ ← 6 → ⇥

verso 1

Isten munkatársaiként arra buzdítunk benneteket, hogy ne éljetek vissza azzal, hogy Isten ki nem érdemelt kedvességgel bánik veletek.

verso 2

Mert ő ezt mondja: „Elfogadható időben meghallgattalak, és a megmentés napján megsegítettelek.” Most van a leginkább elfogadható idő. Most van a megmentés napja.

verso 3

Semmiképpen nem adunk okot a botránkozásra, hogy ne találhassanak kifogásolnivalót a szolgálatunkban,

verso 4

hanem minden módon Isten szolgáiként ajánljuk magunkat: Sok mindenben kitartottunk, sok nyomorúságot és nehézséget éltünk át, sokszor voltunk szükségben.

verso 5

Kitartottunk, amikor megvertek és börtönbe zártak minket, vagy dühödt tömeg támadt ránk. Keményen fáradoztunk, álmatlan éjszakáink voltak, és nem volt mit ennünk.

verso 6

Tiszta életet éltünk, tetteink összhangban voltak az ismerettel, türelmesek és kedvesek voltunk, és hagytuk, hogy a szent szellem vezessen minket. A szeretetünk nem volt képmutató,

verso 7

az igazat mondtuk, és Isten erejére támaszkodtunk. Az igazságosság fegyvereit tartottuk a jobb és bal kezünkben.

verso 8

Dicsőítettek és gyaláztak minket, rosszat és jót mondtak rólunk. Azt gondolják rólunk, hogy becsapunk másokat, pedig megbízhatóak vagyunk;

verso 9

hogy ismeretlenek vagyunk, pedig jól ismernek minket; hogy haldoklunk, pedig élünk; hogy megbüntettek minket, pedig nem öltek meg bennünket;

verso 10

hogy szomorkodunk, pedig mindig örülünk; hogy szegények vagyunk, pedig sokakat gazdaggá tettünk; és hogy semmink sincs, pedig mindenünk megvan.

verso 11

Nyíltan beszéltünk veletek, korintusziak, és kitártuk nektek a szívünket.

verso 12

Nem mi vagyunk azok, akik nem mutatjuk ki az érzéseinket irántatok, hanem ti nem mutatjátok ki a gyengéd érzéseiteket irántunk.

verso 13

Ezért arra kérlek titeket, mint gyermekeimet, hogy tegyétek ti is ezt, ti is tárjátok ki a szíveteket.

verso 14

Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel! Mert mi közös van az igazságosságban és a törvénytelenségben? Vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?

verso 15

Továbbá lehet-e összhang Krisztus és Beliál között? Vagy mi közös lehet egy hívőben és egy nem hívőben?

verso 16

És mi köze van Isten templomának a bálványokhoz? Mert mi egy élő Isten temploma vagyunk. Ahogy Isten mondta: „Közöttük fogok lakni, és közöttük fogok járni, Istenük leszek, és ők a népem lesznek.”

verso 17

„Így tehát jöjjetek ki közülük, és különítsétek el magatokat – ezt mondja Jehova –, és ne érintsétek többé a tisztátalant”, „és én befogadlak titeket”.

verso 18

„»És én az atyátok leszek, ti pedig a fiaim és a lányaim lesztek« – ezt mondja Jehova, a Mindenható.”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13