chapter 5
Ezek Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének a fiai. Ő volt az elsőszülött, de mivel bemocskolta apja ágyát, ezért az elsőszülöttségi jogát Izrael fiának, Józsefnek a fiai kapták meg, és nem kerülhetett be a származási jegyzékbe úgy, mint akinek elsőszülöttségi joga van.
Noha Júda kiemelkedőbb volt a testvéreinél, és tőle kellett származnia a vezetőnek, az elsőszülöttségi jog mégis Józsefé volt.
Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének a fiai voltak: Hánók, Pallu, Hecron és Kármi.
Jóel fiai voltak: Semája, ennek a fia Góg, ennek a fia Simei,
ennek a fia Mika, ennek a fia Reája, ennek a fia Baál,
és ennek a fia Beérah, akit száműzetésbe vitt Tilgát-Pilnészer, Asszíria királya. Ő fejedelem volt a rúbeniták között.
Testvérei a családjaik szerint, ahogy leszármazásuknak megfelelően a származási jegyzékbe kerültek, a következők voltak: Jeiél, a fő, továbbá Zakariás
és Bela, aki Azáz fia, aki Sema fia, aki Jóel fia. A Bela házából valók Aróerben laktak, egészen Nébóig meg Baál-Meonig.
Kelet felé egészen az Eufrátesz melletti pusztáig terjedő területen telepedtek le, mert a háziállataik megszaporodtak Gileád földjén.
Saul napjaiban háborút indítottak a hagriták ellen, és vereséget mértek rájuk. Így aztán az ő sátraikban laktak a Gileádtól keletre eső egész vidéken.
Gád leszármazottai a szomszédságukban laktak Básán földjén, egészen Szalkáig.
Básánban Jóel volt a fő, Sáfám a második, továbbá Janai és Sáfát.
Testvéreik, akik a nemzetségükhöz tartoztak, a következők voltak: Mikáel, Mesullám, Seba, Jórai, Jaékán, Zia és Éber, összesen heten.
Ezek voltak Abihail fiai, aki Húri fia, aki Jároah fia, aki Gileád fia, aki Mikáel fia, aki Jésisai fia, aki Jahadó fia, aki Búz fia volt.
Ahi, Gúni fiának, Abdielnek a fia volt a nemzetségfőjük.
Gileádban, Básánban és a környező városokban laktak, meg Sáron minden legelőjén, ameddig csak annak határai terjedtek.
Mindnyájan bekerültek a származási jegyzékbe Júda királyának, Jótámnak a napjaiban, és Izrael királyának, Jeroboámnak a napjaiban.
A rúbenitáknak, a gáditáknak és Manassé fél törzsének a seregében 44 760 erős harcos volt, akik pajzsot és kardot viseltek, íjjal voltak felszerelve, és harcedzettek voltak.
Háborút indítottak a hagriták ellen, Jetur, Náfis meg Nódáb ellen.
És segítséget kaptak az ellenük vívott harcban, úgyhogy legyőzték a hagritákat, és mindazokat, akik velük tartottak. Isten segítségét kérték a háborúban, ő pedig eleget tett a kérésüknek, mert bíztak benne.
Zsákmányul ejtették háziállataikat – 50 000 tevét, 250 000 juhot, 2000 szamarat – és 100 000 embert.
Sok ellenségük elesett, mert az igaz Isten harca volt ez. És ott laktak a helyükön egészen a száműzetés idejéig.
Manassé fél törzsének a leszármazottai pedig Básántól Baál-Hermonig, a Szenirig és a Hermon-hegyig laktak azon a földön, és sokan voltak.
Ezek voltak a nemzetségfőik: Éfer, Isi, Eliel, Azriel, Jeremiás, Hodávia és Jahdiel. Ők kiemelkedő harcosok voltak, híres emberek és nemzetségfők.
De hűtlenek voltak ősapáik Istenéhez, és szajhálkodtak a föld azon népeinek isteneivel, amelyeket kiirtott előlük Isten.
Izrael Istene ezért arra indította Asszíria királyát, Púlt (vagyis Asszíria királyát, Tilgát-Pilnészert), hogy száműzetésbe hurcolja a rúbenitákat, a gáditákat és Manassé fél törzsét, és az elvitte őket Halába, Háborba, Hárába és a Gózán-folyóhoz. Ott is vannak mind a mai napig.