chapter 13
Dávid tanácskozott az ezred- és a századparancsnokokkal és minden vezetővel,
majd így szólt Izrael egész gyülekezetéhez: „Ha jónak látjátok, és elfogadható a mi Istenünk, Jehova előtt, küldjünk üzenetet a többi testvérünknek Izrael valamennyi vidékére, és a papoknak meg a lévitáknak is a városaikba és azok legelőire, hogy jöjjenek el hozzánk,
és hozzuk vissza Istenünk ládáját.” Ugyanis nem törődtek azzal Saul napjaiban.
Az egész gyülekezet egyetértett abban, hogy így tegyenek, mert az egész nép jónak tartotta ezt.
Dávid tehát egybegyűjtötte egész Izraelt az Egyiptom-folyótól egészen Lebó-Hamátig, hogy elhozzák az igaz Isten ládáját Kirját-Jeárimból.
Akkor Dávid és egész Izrael fölvonult Baálába, Kirját-Jeárimba, amely Júdához tartozik, hogy felhozzák onnan az igaz Istennek, Jehovának a ládáját, aki a kerubok felett ül a trónján; a ládát, mely előtt az emberek dicsőítik a nevét.
Csakhogy az igaz Isten ládáját föltették egy új szekérre, és elvitték Abinádáb házából. Uzzah és Ahió vezették a szekeret.
Dávid és egész Izrael pedig teljes erejéből ünnepelt az igaz Isten színe előtt énekekkel, hárfákkal, más húros hangszerekkel, tamburinokkal, cintányérokkal meg trombitákkal.
De amikor Kidon szérűjéhez értek, Uzzah odanyúlt a ládához, és megfogta, mert az állatok majdnem felborították.
Erre Jehova haragja fellángolt Uzzah ellen, és lesújtott rá, mert odanyúlt a ládához. És ott halt meg Isten színe előtt.
Ám Dávid mérges lett, amiért Jehova haragja kitört Uzzah ellen. És annak a helynek Pérec-Uzzah a neve mind a mai napig.
Ezért azon a napon Dávid megijedt az igaz Istentől, és így szólt: „Hogyan vigyem el magamhoz az igaz Isten ládáját?”
És Dávid nem vitte el a ládát magához, Dávid városába, hanem elvitette azt a gáti Obed-Edom házába.
Az igaz Isten ládája három hónapig Obed-Edom háznépénél volt, az ő házában. És Jehova áldása volt Obed-Edom háznépén és mindenén.