chapter 23
Amikor Dávid megöregedett, és az élete a végéhez közeledett, a fiát, Salamont tette Izrael királyává.
Akkor egybegyűjtötte Izrael összes fejedelmét, a papokat és a lévitákat.
Megszámolták a 30 éves és annál idősebb lévitákat, és 38 000-en voltak.
Közülük 24 000-en Jehova házának munkájára felügyeltek, 6000-en tisztviselők és bírák voltak,
4000-en kapuőrök voltak, 4000-en pedig Jehovát dicsérték azokon a hangszereken, amelyekről Dávid ezt mondta: „A dicséretekhez készítettem.”
Dávid akkor osztályokba sorolta őket Lévi fiai, Gerson, Kehát és Mérári szerint.
A gersonitákhoz tartozott Ladán és Simei.
Ladán fiai voltak: Jéhiel, a főember, Zétám meg Jóel, hárman.
Simei fiai voltak: Selomót, Haziel és Hárán, hárman. Ezek voltak a Ladánhoz tartozó nemzetségfők.
Simei fiai voltak: Jahát, Zina, Jeus és Beria. Ők négyen voltak Simei fiai.
Jahát volt a fő, Zizah pedig a második. De mivel Jeusnak és Beriának nem volt sok fia, egy nemzetségnek vették őket, és egy feladatkörük volt.
Kehát fiai voltak: Amrám, Jichár, Hebron és Uzziel, négyen.
Amrám fiai voltak: Áron és Mózes. Áront és a fiait pedig mindenkorra elkülönítették, hogy ők szenteljék meg a szentek szentjét, áldozatot mutassanak be Jehova előtt, szolgáljanak neki, és mindig áldást mondjanak az ő nevében.
Ami Mózest, az igaz Isten emberét illeti, a fiait a léviták törzséhez számították.
Mózes fiai voltak: Gersom és Eliézer.
Gersom fiai közül Sebuel volt a fő.
Eliézer leszármazottai közül Rehábia volt a fő. Eliézernek nem voltak más fiai, Rehábia fiai azonban nagyon sokan voltak.
Jichár fiai közül Selomit volt a főember.
Hebron fiai voltak: Jeria, a fő; Amária, a második; Jaháziel, a harmadik; és Jekameám, a negyedik.
Uzziel fiai voltak: Mika, a fő; és Issija, a második.
Mérári fiai voltak: Mahli és Músi. Mahli fiai voltak: Eleázár és Kís.
Eleázár meghalt, de nem voltak fiai, csak lányai. Így aztán Kís fiai, a rokonaik vették őket feleségül.
Músi fiai voltak: Mahli, Éder és Jeremót, hárman.
Ezek voltak Lévi fiai, akiket bejegyeztek a nemzetségeik és a nemzetségfőik szerint. A 20 éves és annál idősebb lévitákat megszámolták, és név szerint felsorolták őket. Ezek látták el a Jehova házánál végzett szolgálatot.
Mert Dávid ezt mondta: „Jehova, Izrael Istene nyugalmat adott népének, és Jeruzsálemben fog lakni örökké.
És a lévitáknak nem kell hordozniuk a hajlékot, sem semmilyen szolgálati eszközét.”
Dávid utolsó utasításai szerint tehát a 20 éves és annál idősebb lévitákat megszámolták.
A feladatuk az volt, hogy Áron fiainak a segítségére legyenek a Jehova házánál végzett szolgálatban, ügyeljenek az udvarokra, az étkezőkre, minden szent dolog megtisztítására és az igaz Isten házánál végzett szolgálathoz szükséges bármilyen munkára.
Segítséget nyújtottak az egymásra rakott kenyereknél, a gabonaáldozat finomlisztjénél, a kovásztalan lepényeknél, a sütőlapon sütötteknél, az összedolgozott tésztánál, és mindezek mennyiségének és méretének a lemérésénél.
Ott álltak reggelente, hálát és dicséretet mondva Jehovának, ugyanígy este is.
Mindig segítséget nyújtottak, amikor égőáldozatot ajánlottak fel Jehovának sabbatonként, újhold idején és az ünnepi időszakokban, annyian, amennyit a rájuk vonatkozó előírás meghatározott. Szüntelenül így tettek Jehova színe előtt.
Más feladatokat is elláttak a találkozás sátránál és a szent helynél, valamint segítséget nyújtottak a testvéreiknek, Áron fiainak a Jehova házánál végzett szolgálatban.