Pál levele a rómaiakhoz

chapter 2


Chapters:


verse #1

Azért nincs mentség számodra, ó, ember, bárki légy, aki ítélkezel, mert amiben a másikat megítéled, abban önmagadat ítéled el, hiszen ugyanazokat teszed te is, aki ítélkezel.


verse #2

Tudjuk, hogy az Isten ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekszenek.


verse #3

Vagy azt gondolod, ó, ember, aki elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, holott magad is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd Isten ítéletét?


verse #4

Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem érted, hogy Isten jósága téged megtérésre indít?


verse #5

De te konokságod és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor Isten igaz­ságos ítélete nyilvánvaló lesz,


verse #6

aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:


verse #7

azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök életet ad,


verse #8

de a viszálykodóknak, akik nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem a hamisságnak engednek, bosszúállással és haraggal.


verse #9

Nyomorúságban és gyötrelemben lesz része minden gonoszt cselekvő ember lelkének, zsidónak először, de görögnek is;


verse #10

ámde dicsőség, tisztesség és békesség illet minden jót cselekvőt, zsidót először, de görögöt is,


verse #11

mert Isten nem személyválogató.


verse #12

Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el, és akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítéltetnek el.


verse #13

Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok igazulnak meg, akik a törvényt megtartják.


verse #14

Mert amikor a pogányok, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük,


verse #15

jelezve, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe; lelkiismeretük és egymást kölcsönösen vádoló vagy mentegető gondolataik is erről tanúskodnak majd


verse #16

azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által.


verse #17

De te zsidónak neveztetsz, a törvényre támaszkodsz, és Istennel dicsekszel,


verse #18

és ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert a törvényből megtanultad.


verse #19

Meg vagy győződve arról, hogy te a vakok vezetője, a sötétben járók világossága,


verse #20

a balgatagok nevelője és a kiskorúak tanítója vagy, mert tied a törvényben testet öltött ismeret és igazság.


verse #21

Ha tehát mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-e?


verse #22

Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodsz-e? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy-e?


verse #23

Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével Istent gyalázod-e?


verse #24

Úgy, amint meg van írva: Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között.


verse #25

Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt megszeged, körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.


verse #26

Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény parancsolatait, körülmetéletlenségét nemde körülmetélkedésül számítják be neki?


verse #27

És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki az Írás és a körülmetélkedés ellenére törvényszegő vagy.


verse #28

Mert nem az a zsidó, aki külső látszatra az, és a körülmetélés sem az, ami a testen külsőképpen látszik,


verse #29

hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és szívének a Lélek által történő, nem betű szerinti körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

Chapters:


Books