Pál levele a rómaiakhoz
capítulo 2
verso 1
Azért nincs mentség számodra, ó, ember, bárki légy, aki ítélkezel, mert amiben a másikat megítéled, abban önmagadat ítéled el, hiszen ugyanazokat teszed te is, aki ítélkezel.
verso 2
Tudjuk, hogy az Isten ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekszenek.
verso 3
Vagy azt gondolod, ó, ember, aki elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, holott magad is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd Isten ítéletét?
verso 4
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem érted, hogy Isten jósága téged megtérésre indít?
verso 5
De te konokságod és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete nyilvánvaló lesz,
verso 6
aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:
verso 7
azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök életet ad,
verso 8
de a viszálykodóknak, akik nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem a hamisságnak engednek, bosszúállással és haraggal.
verso 9
Nyomorúságban és gyötrelemben lesz része minden gonoszt cselekvő ember lelkének, zsidónak először, de görögnek is;
verso 10
ámde dicsőség, tisztesség és békesség illet minden jót cselekvőt, zsidót először, de görögöt is,
verso 11
mert Isten nem személyválogató.
verso 12
Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el, és akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítéltetnek el.
verso 13
Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok igazulnak meg, akik a törvényt megtartják.
verso 14
Mert amikor a pogányok, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük,
verso 15
jelezve, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe; lelkiismeretük és egymást kölcsönösen vádoló vagy mentegető gondolataik is erről tanúskodnak majd
verso 16
azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által.
verso 17
De te zsidónak neveztetsz, a törvényre támaszkodsz, és Istennel dicsekszel,
verso 18
és ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert a törvényből megtanultad.
verso 19
Meg vagy győződve arról, hogy te a vakok vezetője, a sötétben járók világossága,
verso 20
a balgatagok nevelője és a kiskorúak tanítója vagy, mert tied a törvényben testet öltött ismeret és igazság.
verso 21
Ha tehát mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-e?
verso 22
Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodsz-e? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy-e?
verso 23
Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével Istent gyalázod-e?
verso 24
Úgy, amint meg van írva: Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között.
verso 25
Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt megszeged, körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.
verso 26
Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény parancsolatait, körülmetéletlenségét nemde körülmetélkedésül számítják be neki?
verso 27
És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki az Írás és a körülmetélkedés ellenére törvényszegő vagy.
verso 28
Mert nem az a zsidó, aki külső látszatra az, és a körülmetélés sem az, ami a testen külsőképpen látszik,
verso 29
hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és szívének a Lélek által történő, nem betű szerinti körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.
Libros
